Nemeztakaró gyúrása – filmforgatás

Hétfőn kaptam egy felkérést, hogy készítsek 12 fős csapattal nemezszőnyeget  – filmforgatás keretén belül. Körülbelül 3 órát tudnak itt tölteni a műhelyemben. De még a héten meg kell ejteni, hisz Amerikából jőve csak egy hetet töltenek nálunk. A kérdés: Akarok élni a felkínált lehetőséggel? Nagyon megtisztelő felkérés volt számomra, igent mondtam.

Az elkövetkezendő napok tervezéssel teltek. Milyen színt, milyen motívumot válasszak? Mindenképp valami népi motívum, s mivel a növényi festés elkötelezettje vagyok, azt is jelenítsem meg. Végül megtaláltam a nekem tetsző mintát, ami átszerkesztés után így nézett ki:

tulipános minta nemezszőnyegre
Tulipános minta

Az idő rövidsége miatt előredolgozva előnemezt készítettem és a mintát kivágtam:

Növényi festett gyapjak
Tulipános minta nemezen
Tulipános minta nemezen

A lelkes csapat megérkezett. Rövid bemutatkozás után a nemezelés alapjaival megismerkedve munkához láttunk.  A minta kitöltése már társasági munka volt, majd a gyapjú tépése, rétegek lerakása következett. A belocsolás után sok szorgos kéz simította a gyapjút, majd görgették.

S íme az eredmény: a gyapjúból sok kéz munkájával, erejével elkészült nemezszőnyeg.

 

S ím az elkészült nemezszőnyeg, ami száradás után repül másik kontinensre.

…. s micsoda érzés, mikor az egyik hölgy a nyakából leakasztja a szívecskéjét és nagy öleléssel a nyakamba teszi 🙂 Hálás köszönet ezért az  életre szóló élményért!

Húsvéti készülődésem

Szeretnél tojást festeni? https://www.facebook.com/events/2261549607239346/

Húsvét a házunk táján

Februárban már érzem a tavasz közeledtét és arra ösztönöz, hogy tegyek valamit, siettessem a jövetelét.

Ilyenkor már neki lehet állni helyiségről helyiségre, hogy végigvizsgáljuk a felesleges, elhasználódott tárgyakat, amire már nincs szükség. Alapos felülvizsgálás után adományboltba, szelektív gyűjtőbe vagy kommunális szemétben végzik. A kevesebb tárgy lehetővé teszi, hogy szellősebb legyen a lakótér és könnyebben tisztán tartható, takarítható. Ilyenkor egy-egy helyiség újabb festést, praktikusabb berendezési tárgyat stb. kap és alapos takarítást. A Nagyhéten felkerül a fehér ágynemű, a fehér terítő. Érezni, a friss, új erőt a lakásban, az ereinkben. A lakásba apróbb, saját készítésű díszek kerülnek, melyek évről-évre változnak. A kerti Labdarózsa bokor is kap pár díszített tojást. Gyűjtöm a tojásokat, így a strucctojástól a lidérctojásig, agyagtojástól a nemeztojásig  színes a repertoár.

Imádok tojást festeni, így már hetekkel előtte a konyhaablakba rendszeresítem a kifújásra alkalmas felszerelést, és sokszor a főzést tojás-kifújással indítom 🙂

Ne ijedjetek meg, nem halálos fegyver, nagyon hasznos eszköz az egy lyukas fújáshoz!

Húsvét hetében egy röpke takarítás és tiszta az egész ház, s így marad idő a többire, mit szeretnék, fontosnak tartok:

Sajtkészítés: kedvencem a levendulás sajt!

Húsvéti mézeskalács ajtókopogtatónak
Húsvéti mézeskalács

Nagy Pénteken a tojásírás:

Húsvéti tojásírás

Szombaton a fonott kalács sütés és sonkafőzés:

Húsvéti fonottkalács
Növényi festett tojások Balla Gemma munkái
Növényi festett tojások

Ezek előző évi festett tojások, de ami késik, nem múlik, még az utolsó órákban sikerült növényekkel festenem saját tervezésű, egy tőből eredő, egyedi mintás tojásokat.

Növényi festett tojások

Igazi meglepetéseket okoztak!

 

 

 

Kis feketém története

Szeretem a kihívásokat. Ezek visznek előre újabb kísérletek felé. A kis fekete is egy kihívás volt számomra, számunkra. Ennek történetét osztom meg most Veletek. Meríts belőle ötleteteket, vágj bele saját kísérletedbe, tapasztald meg az alkotás örömét, sikerét!

Pár évvel ezelőtt kezdődött… Tán először az Igéző ruháit láttam meg, majd Meyke-tervezte barkó ruhákat. Tetszett, ahogy az ősi mintákat finom, elegáns módon jelenítik meg napjaink divatos ruhadarabjain. A mintáknak jelentésük van, üzenetet hordoznak,  hidat vernek a múlt és a jelen közé.

Nemezelek. Sok a mintázási lehetőségem, bizonyos korlátok között…

S jött a fehérvári egyesületemben egy kezdeményezés: nézzük, hogy a barkók milyen módon dolgozták fel a helyi mintakincset, s vajon mi mit tudunk kihozni? Bátortalanul előhúztam a magammal vitt munkáimat: házoromzat minta kerek nemezen, egy fehér selyemstóla komádi fehérhímzés mintával, majd egy Fejér megyei hímzésminta terítőn.

Házoromzat minta kerek nemezen

Igen, már akkor a fehér-szürke felé járt a képzelőerőm 🙂

Végül tavaly januárban a HH Nyitott műhelyében, Farkas Réka vezetésével indult meg számomra, számunkra a fő irányvonal: nézzük, hogy a műhelyben alkotók hogy tudnak összedolgozni, mit tudnak közösen alkotni. Ezután jött az ötletelések sorozata: ki mit szeretne, milyen fazon, milyen szín? – hónapok teltek így. Burda újságok, szabásminták, népi ruhák, öltözetek, hímzések, anyagok, anyagminták, rajzolás, színezés, ötletelés, játszás 🙂 Kisebb csoportok alakultak ki, kik összedolgoztak.

Szövők, hímzők, gyöngyösök, szűrrátétes. Tán még a szűrrátét helyzete rokon a nemezzel, hisz gyapjúfilcből készít ruhakiegészítőket. De hogy jövök én a képbe, mit is tudnék készíteni? Jó, igen: stólát, kendőt, kistáskát, kalapot, mellényt, de hogy kapcsolódhatnék a ruhához?

Legyen gyapjúszövés, s az visszaköszön a táska anyagában? Még az elmúlt nyáron táborban szőttem egy darabot, nosza, próbáljuk ki, kísérletezzünk, így született az első darabom:

gyapjúszövés nemeztáskában

Szabtam, varrtam, majd jött a nemezelés, gyúrás. A táska előlapja megkapta a szövött darabot betétnek, majd a hátoldalába visszaköszönnek a leeső fonaldarabok – benemezelve. Az ötlet jónak tűnt, de nem készült végül gyapjúszövés.

Továbblépve az motoszkált a fejemben, hogy valami betétet kellene készíteni, amit a ruha tisztításánál le lehet csatolni…

Milyen szín? Legyen-e mintázata, vagy már a nemez is önmagában nagyon érdekes felület- és színhatást eredményez?

Újból előkaptam a gyapjaimat, s készítettem egy meleg árnyalatú, s egy hideg árnyalatú nemezdarabot:

Vittem a megbeszélésre, s variáltunk, hogy mit hogy lehetne. Legyen fekete a ruha, legyen valami elegáns?

Legyen valami borítékos megoldás, ölelje körbe az anyag? Gyöngyivel próbálgattuk.

    Nemezbetétek ruhába

Nem, nem kevés így a nemezbetét, próbálkozzam mintát varázsolni a nemezre. Kísérletként színátmenetes, selyemszálakkal kirakott minta volt az első darabom:

Nemezbetét selyem mintázással

  

Gyorsan összedobtam két próbadarabot: egy kalapot, melyet kedvünk szabhatunk, igazíthatunk és egy kistáskát.

Újabb nagycsoportos összejövetelen már Beszprémy Kata is végignézte az ötleteléseinket. Ekkora már kialakult, hogy a kisfeketében és kiegészítőiben gondolkodunk. Gyöngyi rajzolt pár tervet, s ebből lett kiválasztva 4 alapruha, s azt variáljunk kedvünk szerint. Csatlakozott Rangáné Margó varrónőként a csapathoz, aki ezután mindent elkészített, amit csak kértünk.

Én a kiegészítőket is fehérben-szürkében-feketében terveztem:

Na, most már alakul az irányvonal!

Keressünk mintát! Milyen mintát? Nyúljak csak vissza saját gyökereimhez: Édesanyám Fejér megyei, én a megyei egyesületben vagyok, nézzünk ottani mintákat. Kaptam is egy hímzésminta könyvet, melyből kigyűjtöttem jó néhány mintát, s most már célzottan nyúltam az anyaghoz.

Fejér megyei minták

… s ím megszületett az első ruhadarabom: egy színátmenetes mellény. Örültem, sikerélmény volt! Vele párhuzamosan készítettem egy mintázott nemezdarabot, melyből legyen lecsatolható betét a ruha aljára, ujjára . Margó ügyesen megoldotta a feladatot.

nemezbtét

S itt a mellény, a lecsatolható ruhakiegészítők, de készítettem borítéktáskát és egy fehér selyem-nemez sálat is.

S ím, mikor már összeállt a ruha:

Szeptemberben lehetőséget kaptunk hogy Kefete-fekete divatprojekt néven a Magyar Népdal Napján bemutassák munkáinkat. Köszönjük a lehetőséget!

Októberben a Fő utcában, a  HH Nyitott műhelyében kaptunk lehetőség.

Erre az alkalomra elkészítettem egy másik ruhára a minta inverzét is:

kisfekete   

saját részre pedig egy újabb mintát dolgoztam fel:

S aki ismer: imádom a táskákat, így nem hagyhattam ki, hogy ne készítsek egy táskát, illetve kettőt, mert az egyik ismerősömnek megtetszett 🙂

nemeztáska hímzésmintával

Az év vége felé közeledve még a Klebersberg kúriában mutathattuk be munkáinkat.

Végül a Fejér megyei hímzésmintás munkáimat a Népi Iparművészeti Osztály zsűriszámmal értékelte, s elismerés számomra, hogy elindultam egy irányba, s ez az irány jónak bizonyul. Köszönet érte minden közreműködőnek!

ui. 2019. év decemberében a Magyar Kézművességért Alapítvány (AMKA) díjazásában részesült a kis fekete – ékszerrel kiegészítve.

 

Szalagos halacska

Kiállításra készülődve kezembe került egy régen-régen készített szalagos halacskám, zsonglőr körökben poinak nevezik.

Pörgetheted, forgathatod, nyolcasokat írsz a levegőbe, a selyem-farka csak úgy lebben, száll az égbe…. Növényekkel festettem, szivárvány színűre.

Nézzétek csak, micsoda színek!

Szivárványos halacska

Nos ez a halacska annyira megtetszett a kiállításon egy ismerősömnek, hogy megkért, készítsek a játszóházába ilyet, de kettőt. Nem kell, hogy növényi legyen. Legyen erőteljes a színe, de az anyaga ugyanez. Finom anyaggal a gyermekek is gyengéden bánnak, s így ráéreznek a játék igazi valójára.

Milyen legyen a színe? – bevillant agyamba az akváriumi Betta (sziámi harcos hal)

https://www.flickr.com/photos/masano/6490388809

Így hát nekiálltam, s elkészültek a játékszerek. Fehérből születettek, majd utólag színeztem Őket. Született kék piros farkincával és piros kék farkincával.

Nemezjáték – szalagos halacskák

Ők így vannak párban, egymás ellentétjei, s egymás kiegészítői 🙂

Bízom benne, hogy élvezni fogják a gyermekek!

 

 

 

 

Tavaszi fuvallat – színes nemeztartók

Nemeztartó születése a tavasz színeiben

“Gemma! Kérlek nemezelj nekem olyan kis tartót, amibe a kincseimet tarthatom! Legyen ovális, és ne túl magas. Ne egyet, kettőt! Tudod, szeretem a zöldet, a rózsaszín és legyen olyan tavaszi! és legyen rajta masni!” – már van is  elképzelésem, tán valami hasonló lesz, mint amit pár éve már készítettem. Nézzétek:

nemeztartó tavaszi színekben
Nemeztartó

– így hát most összeszedtem színes gyapjakat, selyemrostokat, rackarojtot, fonalakat, hogy teljesítsem a hőn áhított kívánságot

Gyapjú és selyem a tavasz varázslatában
Gyapjak a tavasz színeiben

Szeretem az ilyen kívánságokat. Én magam is töltekezem a színekkel. Először a fonalakat, különféle effektszálakat terítettem le a sablonra, majd erre építettem fel tovább a tárgyakat.

Nemeztartó
Nemeztartó készítése

3 réteg felépítése után sok-sok simogatás és gyúrás következett, mire megszülettek a hőn áhított nemeztartók.

Alapos öblítés után formára igazítva szárítottam, majd csinos kis masnikat kaptak a megrendelőjük kívánsága szerint. Ím:

Effektek a nemezben
Effektszálak megjelenítése a nemezben
Tavaszi színekben pompázó nemeztartók

 

Selyemálmok c. kiállítás

Növényi festett, ecoprint selymek

Kultúrházak Éjjel Nappal, Helyben van a sokszínűség égisze alatt, Selyemálmok címmel 2018. február 3-án nyílt növényi festett, növénylenyomatos, ecoprint selyemsálaimból kiállítás a Fejér Megyei  Művelődési Központban.

Kultúrházak éjjel-nappal
Helyben van a sokszínűség
Selyemálmok kiállítási plakát

A kiállítást Kemendi Ágnes növényi festő, szakíró nyitotta meg e szavakkal:

Kemendi Ágnes kiállításmegnyitója

„Selyemálmok” címet kapta a kiállítás, ám nagyonis valóságos dolgokat látunk: a természet lenyomatait, levelek, virágok mintázatát és színét, természetes rendezetlenségben, látszólagos esetlegességben. Már hányszor ragadta meg figyelmünket a földre lehullott levelek szent összevisszasága, finom harmóniája, vagy a bodzafa körül bíborra festett talaj látványa! Ezek a képek köszönnek vissza e selymekről. Álom csak annyiban, amennyiben álomszép, amit látunk, s mindannyian ilyen selyemsálat álmodunk a vállunkról leomolni.

 Selyemre festeni, selyemanyagot színezni, nem véletlenszerű választása egy alkotónak. A selyem, a féltve őrzött titok, tökéletesség, lágyság és elegancia, erő, nemesség és a végtelen idő anyaga. Sokat tudunk róla, a gubóról lefejthető, fonallá fonható selyemszál felfedezésétől kezdve a hernyók tenyésztéséig – ám az anyagnak ez a rejtélyessége akkor is hatással van ránk, ha nem gondolunk a fehéreperfa leveleivel táplált Bombyx mori nagy étvágyú, mohó hernyóira, s hetekig tartó, hangos esőkopogásra emlékeztető falatozásukra, majd a szövőmirigyek csendes surrogására, s a néma készülődésre, a gubóállapotra. E légies anyag valahogy mindezt magában hordozza, külső megjelenésével, eleganciájával rabul ejt. A selyemnek nem lehet ellenállni.  Természetes színezőanyaga a növényi festék, így együtt teljesek.

 Balla Gemma textilművész ezúttal növénylenyomatos „selyemálmait” mutatja be. A mintázási eljárás, amit alkalmaz, mai nevén viszonylag fiatal módszer, hiszen az eco-print fogalmát 2004-ben egy kanadai művész alkotta meg, majd 2008-tól indult világhódító útjára az ausztrál India Flint művésznő tevékenységével, aki több könyvet is ennek a technikának szentelt. A módszer lényege természetességében rejlik, valódi organikus művészet, hiszen minden festékanyaggá válik a textilfelületen: a növényvilág – és nemcsak virágszirmok és falevelek, de ágak, bogyók, fűszálak is, és ki gondolná, hogy néhány magára maradt rozsdás szög a kert elhagyott zugában milyen izgalmas lenyomatot adhat! Ám aki jártasabb kissé a textilmintázás eljárásaiban, történetében, annak ismerős e jelenség. Az őskori növény applikációktól, földfestékek és péppé zúzott növények, gyümölcsök közvetlen színezékként való használatától kezdve, a vasoxidos forrás-iszap bedörzsölésén át a levélrátétes, berzselt tojásfestésig, mind-mind elődöknek tekinthetjük ezeket az eljárásokat. Még a hagyományos bútorfestésben is említik azt a közvetlen színezési módot, amikor a mester pl. egy friss pitypangvirágot az ujjbegyével szinte beleprésel a puhafa bútor felületébe, így adva színt neki, ami aztán – saját szavaival mondva, onnan többet ki nem jön! A képzőművészetben is megteremtődött a biofestmény fogalma, egy magyar művész nevéhez fűződik. Ruzicskay György, szarvasi festőművész használta ezt a műfaji megjelölést növényrátétes, élő képeihez az 1960-as években. Ugyanaz a gondolat, vágy hívta életre, mint az itt látható festett selymeket: ember és természet harmonikus kapcsolatának igenlése és újrateremtése.

Ősi módszerek találkoznak itt új hangszerelésben! Népszerűsége annak köszönhető, hogy azonnal és biztosan sikerélményt nyújt. Ez a látszat. Ez az első szint. A felület. Ám aki biztos kézzel nyúl e lehetőség felé, annak megnyílnak a mélyebb rétegek is. Balla Gemma így alkot. Biztos alapokon áll a tudása, jóllehet alapképzettsége térképész-földmérő, tipográfiai szerkesztő és szakoktató. Ezután váltott, és jártasságot szerzett jónéhány mesterségben. Szülői hagyatékként belekóstolt a bőrművességbe, majd jöhet minden, ami néprajz: agyagművesség, népi játszóházi foglalkozásvezetői képzés, nemezművesség és növényi festés. Megszállottan kísérletezik és elmélyülten alkot. Aki ilyen szinten merül bele az anyag belső világába, a növények, a természetes szálas anyagok: selyem és gyapjú finom szerkezetébe, az a megmunkálás, átlényegítés „selyemútján” végül Teremtőjével találkozik. Damaszkuszi Szent János himnuszából idézve: „Hódolom az anyag teremtőjét, aki anyaggá lett énérettem, hajlandóságot mutatott az anyagban felütni szállását, és aki az anyagba öntve kimunkálta az én üdvösségemet.”

Belefeledkezve a látványba, az az érzésünk támad, hogy kell, kell egy ilyen selyemsál a nyakunk köré, mert jó érzés testnek és léleknek. Mert gyógyítanak ezek a selymek, gyógyítanak az anyagukkal és a színükkel – kívánom hát mindenkinek, hogy merüljön bele ebbe az álomszép selyemvilágba!

Köszönöm Áginak e szép szavakat!

Egy hely, ahol falon a fotóim, fejem felett lengedeznek a selymeim, üveg alatt a selyemgubós ékszereim.

 

Köszönöm a Szervezőknek a lehetőséget!

 

Az érdeklődésre való tekintettel Selyemálmok megvalósulása címmel növényi festésről, növénylenyomat, ecoprint készítéséről rákosszentmihályi műhelyemben folyamatosan tartok foglalkozásokat.  Szeretettel várom a tanulni vágyókat! Bővebb információkról itt olvashatsz.

 

 

Életre kelt nemezek

Életre kelt nemezek – Nemezkiállítás

Minap egy ismerősömmel beszélgettem, s szóba került a nemez kiállítás rendezése. Meséltem neki az elő- és utómunkálatokról, s ő rácsodálkozott, hisz egy kívülálló magát a kiállítást látja, s nem látja a mögöttes munkát. Így gondoltam most megosztom Veletek:

A  Corvin Művészklub tagjaként felkérést kaptam egy önálló kiállítás megrendezésére. Nagyon örültem neki, hisz ez az első kiállításom a lakhelyemen. Már jártam Hatvanban, kétszer is, Budán, Törökszentmiklóson. Mondhatom, hogy bejártam Tolnát-Baranyát, s most végre itt 🙂

Polgármesterünk kabinetirodája mellett, a Kovács Attila Galériában, egy nagyon impozáns, óriás üvegvitrinbe helyezhettem el munkáimat, ahogy én szeretném. Első feladat: mi legyen a címe? Családommal ötleteltünk, papírfecnikre írogattunk, s másnapra megszületett: Életre kelt nemezek. Újabb segítőkre volt még szükség: ki nyissa meg és ki adjon műsort? S megjött a válasz, két jólelkű, szakmájukat magasfokon művelők Ők. Vállalták a felkérést, ezúton is köszönöm nekik.

Ó, igen, a meghívók, plakát! – hivatalból elkészült, s meghívhattam az ismerőseimet, kikkel szerettem volna megosztani az élményt. Ím:

A berendezésnél két nagyszerű segítőm is akad, egyik a párom, ki mindig ott van a háttérben, és segít, ahol tud és még egy igazi segítő 🙂 Felkerültek a munkáim, jóleső érzés volt látni így egyben.  A kevesebb néha több elvét követve rendeztem be, viszont minden darabja zsűrizett termék.

Nemezkiállítás a XVI. kerületben - ballagemma
Életre kelt nemezek c. kiállítás

2018. január 22-én 18 órakor Koltayné Zolder Klára köszöntötte a megjelenteket, majd a Magyar Kultúra Napja, a Himnusz születése évfordulóján közösen elénekeltük a Himnuszt. Orient Enikő textilművész nyitotta meg a kiállítást (betegsége miatt besegített a felolvasásba Tánczos Erzsi):

Szeretettel köszöntöm én is kedves mindnyájukat! Ezen a tárlaton az élet megnyilatkozását láthatjuk. A címe is erre utal.  Életre kel a nemez: ezek az élő bárány bundájából készült alkotások. A nemezelés egy ősi, hagyományos technika, aminek továbbvitelével napjaink gondolatainak hordozó anyagára lelt. Mindig csak a jól megalapozott ház lesz stabil és biztonságos. Az ép gyökerek biztosítják az életképes, egészségesen fejlődő növényt, fát, ami gyümölcsöt hoz, termése pedig élteti az embert.

Gemma számára a kert is alkotás, saját kertje inspirálta a fűszerek, a gyógynövények és festőnövények megismerésére és termesztésére. És mindezek a családi tűzhely ápolásában napi figyelme központjába kerültek. A teremtett világnak kincseiből nem csupán a növények felé fordult kereső figyelme, hanem az ásványi és állati eredetű alapanyagokkal is egyre közelebb került. Az agyag megismerése a fazekasság felé vezette, és évekig az határozta meg tevékenységét. Majd az élő bárány gyapja varázsolta el. Bejött az életébe a nemezelés, a hagyományos technika továbbéltetése, és ebből teljes elkötelezettség lett. Családanyaként lányával kézműves foglalkozásokra járt, majd szülőként más gyerekeknek is szívesen megmutatta, miből mit is lehet saját kezűleg létrehozni. Ez vezette őt a még mélyebb tudás megszerzéséhez, hogy hiteles mesterektől tanulhasson.

 A Kresz Mária Alapítvány népi játszóház vezetői képzésén sokféle természetes anyagból készíthető tárgyat, főleg játékok készítését ismert meg.. A Hagyományok Házának OKJ képzésén szakosodott a nemezelésre és nemezkészítői szakoktató képesítést szerzett. A natúr gyapjú növényi festésének folytatásaként  a másik állati eredetű anyagot, a selymet is növényekkel festi. A növény is, a gyapjú is él, találkozásukból mindig csoda születik. A festőnövényeket ismeri, melyik milyen színre fest. Itt láthatók az ecoprint selyemstólák, amelyekre a növények nemcsak a színüket, hanem a lenyomatukat is átadták. Ezek rajzolatukban is a teremtett világ csodáira hívják fel a figyelmünket. Nekem is emlékezetes egy ecoprint festéssel töltött közös napunk.

   A tanulás-kisérletezés-alkotás-továbbadás  körforgást jelent, együtt teljes  az élet. Egyre mélyebben megismeri, műveli és továbbadja, hogy saját és tanítványai keze nyomán is születhessenek csodás nemeztárgyak. Gyerekeknek, felnőtteknek tart nemezkészítő foglalkozást.  Így mesél róla: „Kis kezek cirógatják, gyúrják a gyapjút.”

A gyermek korban szerzett élmények hosszú távra bele vésődnek az emlékezetbe. A körülötte élő  felnőttek, elsősorban a szülők két keze között létrejövő új csodavilág megfigyelése lenyűgözi, megrögzül benne. Gemma saját élete is ezen az úton indult, most már ő adja tovább érdeklődő kicsiknek és nagyoknak.

   Kiállításokon mutatja be keze munkájának eddigi eredményeit. Szakmai elismerések bizonyítják a minősítését, az itt láthatók is mind népi iparművészeti zsűriszámos, Páva védjegyes munkák, az ecoprinteket az Iparművészeti Lektorátus zsűrizte.

 Használati tárgyakat, lakás- és öltözék kiegészítőket készít, és szeretetre méltó játékok születnek kezei között. Kiemelném a Kézművesség a játékvilágban című pályázatot 2015-ben, ott a Fővárosi Önkormányzat alkotói díját kapta.

A virtuális világban is jelen van, honlapját naprakészen tartja, tudósít az eseményeiről úgy az alkotásaival kapcsolatosan, mind az oktatásairól.

Kedves megjelentek, főleg a helybélieknek szólok, örüljetek, hogy ilyen kincset érő alkotó lakik a kerületben, aki az élő hagyomány megtestesítője. Személye is bizonyíték, hogy valós az „ OLLÓ JELENSÉG”, ami arra utal, hogy amennyire nyílik az olló egyik szára, olyannyira nyílik a másik is. Vagyis a technikai fejlődéssel, az informatika elterjedésének virtuális világával együtt jelenik meg a személyes emberi, a saját kezünk által létrehozható alkotás igénye.

A kézművesség azokat a tárgyakat és folyamatokat jelenti, melyek elgondolásukban, alapanyagukban, készítésükben és eredményükben együtt jelentenek használati és művészi értéket.

A médiavilág pillanatnyi helyzetekről, a három napig fontos hírekről, szenzációkról szól.

De az élet folytonossága a tapasztalatok nemzedékről-nemzedékre átadásán alapszik, ha teszünk érte, hogy öröklődjenek a hagyományok. A tapasztalatok átadása, a velük együtt élés visz előbbre, azokra építés nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is.

A múlt-jelen-jövő összekapcsolódását, időutazást látunk ezen a tárlaton Balla Gemma alkotásaiban. A nemezelés ősi technikájába, a vízzel és gyúrással összedolgozódó gyapjúszálak tömör anyagába rejti alkotói gondolatait.Alapanyagának megszerzése, a birkanyírás az állatnak is jó, hiszen létfeltétele, mivel az élő bárány gyapja, ami folyamatosan nő, rendszeresen vágni kell. A technikát, az anyagképzést tartalommal megtöltve tárja elénk. Megteremti a tartalom-forma egységét. Az alkotások motívumvilága a népművészet formakincse, az emberi létezésnek üzenete a jelrendszerek közvetítésével.

Kívánom, hogy olvassák le az itt megjelenített képi nyelvet napjaink tárgyairól.

Gemma ezeken az alkotásain a szülői ház, a tájegység motívumait jeleníti meg. A kisfekete ruhán különféle cserélhető nemezbetétekkel, mellénnyel, táskával – a fejér megyei hímzésminta rajzolata jelenik meg.

A fehér selyem-nemez stóla a komádi fehérhímzés mintája új anyagtársítással.

A nagy kerek takarók pedig kitekintések térben és időben távolra. A kazak   motívumok a kerek világot hozzák ide nekünk a pozitív-negatív egységeként. Ezt az együttest Kézműves Remek díjas elismerésben részesítették.

A 2 kicsi kerek nemezen házoromzat minta jelenik meg szintén pozitív-negatív, sötét-világos  folt rajzolatában, ami itt is az egyensúly megtalálása, megteremtése. A körkompozícióba rejtés a teljesség, a tökéletesség, a körforgás, ami egész életére is jellemző.

A motívumok is, a kompozíciók is ívesek, láthatóan a kerek forma közel áll hozzá. Ezennel megnyitom a kiállítást, folytatódjon szemlélődéssel az ünnepség. Gratulálok Gemmának, és további gazdag alkotó utat kívánok. Részletes adatok a vitrin tablóján olvashatók. Köszönetemet fejezem ki a bemutatkozási lehetőség megálmodójának, megszervezőjének.

 

Bükkfalvyné Kocsis Beáta gyönyörű énekhangja töltötte be a teret, majd záróként egy közös éneklésre is sor került. (Köszönöm a gyönyörű csokrot, Beácska!)

Ezután egy kis pogácsás-koccintós ismerkedős-beszélgetős félórát töltöttünk együtt.

Pár nap múlva hírértékként a Netfolk, népművészeten jelent meg egy beszámoló az eseményről. Köszönöm szépen!

Téli, influenzás időszak lévén többen sajnálatukat fejezték ki, hogy nem tudtak megjelenni, ezért még meghirdettem február 5. 16,30-ra egy kiállítás-finisszázst, hogy legyen még egy lehetőség közös tárlatvezetésre, találkozásra.

Köszönöm a felkérést, a lehetőséget a Szervezőknek!

 

 

 

Gyermekkori emlékeim egy zalai falucskáról, Nemesrádóról (kivonat)

A Népi játszóházvezetői képzés során 2012-13-ban döbbentem rá, hogy városi létemre milyen mélyen gyökeredznek bennem  a népi élettel kapcsolatos dolgok. Édesanyám bicskei-, édesapám nemesrádói születésű. Mindkét oldalról értek hatások, s főként a zalai részről, hisz gyermekkorom nyarait ott töltöttem. Így született meg a záródolgozatom, hogy ez utóbbi témát dolgoztam fel. Köszönet Mindenkinek, aki segítséget nyújtott az anyaggyűjtéshez. Fogadjátok szeretettel!

2013. Budapest, Dr. Kresz Mária Alapítvány, Népi játszóházvezetői képzés

Ülök a Néprajz órán, hallgatom az előadót, s egyszerre csak magukkal ragadnak régi-régi emlékeim. Visszarepítenek egy zalai piciny kis falucskába, hol gyermekkorom nyarait töltöttem a nagyszülői házban… Egyre jobban belemélyedek a régmúltba, s keresem, kutatom, hogy hogyan, s mi volt. Mi annak idején magától értetődő volt, most más megvilágítást kapott. Olvasom a régi iratokat, s a szavak olvasása közben szinte hallom nagyapám ízes beszédét. Átjár az érzés, s emlékezem…

Nemesrádó

2001-ben ünnepelte a falu fennállásának 750. évét, s ebből az alkalomból kiadták Markója László: Kihalt nemesrádói népszokások c. gyűjteményt. A kiadványt olvasgatva sok minden egybecsengett a Néprajz órán hallottakkal, s ekkor fogalmazódott meg igazán bennem, hogy feldolgozzam a faluról fellelhető anyagokat. A dolgozat első részében a falu történetét állítottam össze, továbbvíve családom leágazásán keresztül napjainkig. Édesapámat kérdezgetve további információkat tudtam begyűjteni az 1940-es évektől, színesítve személyes élményekkel, tapasztalatokkal.

Nemesrádó Zalaegerszegtől 22 kilométerre, a Principális csatorna észak-déli völgyében, dombos területen fekszik. Népesség: 350 fő, Terület: 14,02 km2, Belterület: 82 ha, Külterület: 1320 ha, Népsűrűség: 23,5 fő/km

Nemesrádó

Történeti adatok

A települést 1251-ben említik először „Raduh” néven. A zalai vár földjei közé tartozott. A monda szerint első lakói Szent László király által legyőzött és idetelepített besenyők voltak. 1273-ban IV. László több rádi jobbágyot külön is megnemesített. 1333-ban Olraduh (Alsó-raduh) néven szerepel. 1354-ben Felseraduh.

A falut a törökök felégetik, elpusztítják, s a menekültek – felszaporodva más falvak menekültjeivel – nem a füstölgő romok helyére, hanem 1 km-re keletre a mai falu helyére telepednek le. A szájhagyomány, valamint a Szentegyházi dűlőben talált nagy tömegű épületkő azt igazolja, hogy már a török időt megelőzően is volt a falunak temploma. 1711 pestisjárvány.

1747-ben épült –  a falu saját krajcárjai, valamint a vallásalap segélyéből a Szentháromság tiszteletére szentelt fa templom a falu közepén. A mai templomot 1750 körül kezdték el építeni. 1792-től 1974-ig Nemesrádónak saját plébániája volt. 1770-ben 396 lakója van a településnek, köztük kocsmáros, mészáros, kereskedő, kovács és egy tanító is említve van.

A török kiűzése után németes szellem nehézkedik hazánkra, egyúttal német telepesekkel is növekszik a község lakossága, nevét is Rádra változtatják (das Rad – kerék). Nemesrádó németes Rád neve, amelyen ma is gyakran emlegetik a vidék lakóit, egészen az 1800-as évek végéig fennmaradt hivatalosan.

A hitélet fejlődésével virágzásnak indult a település, 1844-ben avatták az „oskolaházat”. 1878-ban építettek egy tantermet – mellette tanítólakással, majd 1942-ben megépült a harmadik iskola (1 tanterem és 1 kultúrterem). Markója Ferenc igazgató minden évben rendezett színdarabolt, s hogy megvolt a kultúrház, télen is lehetett ünnepségeket, bálokat fűtött helyen tartani.

1848-ban 723 fő élt itt. Nagyobb birtokos Tánczos Gábor kb. 60 holddal.augusztusában kolerajárvány söpört át a falun 129 halottat követelve. Sarlós Boldogasszony napja -–júl. 2. Nemesrádó fogadott ünnepe lett, megtartását a kolera-járvány alkalmából fogadták -–ezen a napon nem dolgoztak. július 12-i tűzvész során csaknem az egész falu leégett. 1898-tól Nemesrádó. Az I. világháború 23 áldozatot követelt a falutól, sokan tértek haza rokkantan.

„A világháborút követő kommün zavaros hullámai számára Nemesrádó dombjai hullámtörő sziklák voltak. A lakosság jóérzelmű és megelégedett lévén, meghallgatva ugyan a városból jött kocsmalépcsőről beszélő agitátorok szónoklatait, de a meghallgatásnál tovább nem jutottak.”

Az 1912. május 23-án megkezdett építkezés után október 1-el már állt a falu ékessége az új iskola. 1939-ben Nemesrádó lélekszáma 1125, lakóházainak száma 241. 1920-as, 30-as évek töretlen fejlődését a II. világháború kitörése szakította meg. A nyár folyamán a háború szele ténylegesen eléri a falut, naponta dübörgő angol, amerikai bombázókkal, vadászgépekkel a határ felett. Októbertől 113 főnyi menekült alföldi magyarral – legnagyobbrészt Bukovinából hazahozott és Bácskába telepített csángó székellyel – gyarapodik a falu lakossága. December 8-án a kisbíró a levente-mozgósítást hirdeti ki, majd 3 nap múlva minden férfinak mennie kell 21-től 48 évesig. A II. világháború mély nyomokat hagyott a település életében, 40 halottja volt a községnek.

1952-ben a falu nevét Rádóra változtatták megfosztva „nemes” előtagjától – köszönhetően a Rákosi-rendszer hagyományt nem tisztelő politikájának eredményeként. A településen 1951-től működik könyvtár, 2007-től mozgókönyvtári szolgáltatóhely. 1959-ben megalakult a termelőszövetkezet 247 taggal 1438 kh-on. 1965-ben a Dózsa Tsz taglétszáma 266 fő, 8 db. traktor és 270 szarvasmarhájuk volt. Művelődési otthon 1942 óta, és rendszeres mozi a hatvanas évektől (70-es évek végéig). Vasútállomás a faluban nincs, a zalaszentmihályit használják (10 km). Távolsági autóbuszjárat van. Nemesrádó csak közúton közelíthető meg, a 75-ös és 76-os főutat összekötő (Nagykapornak–Pacsa) útvonalról.

1980-as évek végéig a tanácsrendszer a társközségek alvó falujellegét erősítették, ebben az időben a település lakossága jelentősen lecsökkent, megszűnt az iskola, az önálló plébánia, nagymértékűvé vált az elvándorlás. 1983-ban a lakosok száma 577.

A falu élete, gazdálkodás

A faluban a szántóföldi növények mellett a szőlőtermelés igen fontos volt. Egy 1675-ből származó okirat szerint a pacsai szőlőhegyet betelepítők 18 szabad év után hegyvám fizetésre kötelezettek. Az 1690-ből származó úrbéri összeírás szerint nemesi falu, 3 fél- és 8 negyedtelkes nemes lakja. Van 6 zsellér is, valamint egy egész puszta telek is. A teleknagyság ekkor 32 hold szántó és 8 szekér szénát adó rét. 100 hold tölgyerdő is tartozik a faluhoz és 60 kapás szőlő. A török hódoltság alatt a falu elnéptelenedett, majd folyamatosa újra benépesült. 1700-ban 14 nemes család lakta, akik a portión kívül mást nem adóztak.

1940-es évektől: Telepesrádiója 1-2 személynek volt, az 50-es évek elejétől telefon a Postán. A közigazgatást egy választott bíró, egy falugazda, 2 elöljáró és 1 kisbíró látta el. Mindenki értesült arról, amiről tudnia kellett: a bíró elrendelte, a kisbíró kidobolta (1948-ig). Körjegyzőség Szentpéterúrban, orvos Pacsán, majd Nagykapornakon, bába a faluban (1948-tól lett kórházi szülés). Édesapám még bába segítségével látta meg a napvilágot. Főbíró Pacsán, a járási székhelyen volt. Megyeszékhely Nagykanizsa, majd Zalaegerszeg lett. Közlekedés: lovaskocsival, kerékpárral, utak: makadámút és földút.

A faluban számos iparos lakott és látta el a falu és a környék igényeit: 3 cipész, 3 kőműves, 2 ácsmester, 2 asztalos, 2 bognár, 1 kádár, 2 lakatos, 1 kovács, 2 vegyesboltos, 1 hentes, 1 kocsma, 2 cséplőgép-tulajdonos, 2-3 varrónő, 1 férfifodrász.

A falunak volt csordása, kanásza. (1959-től a Tsz-nek is volt külön csordása, kanásza.) Juhokat nem tartottak. A közbirtok a falu osztatlan közös birtoka volt: paplak, iskolák, kultúrház, tanítólakások, kocsma, szegényház (1938-ig), csordás- és kanászlakás, bikaistálló, kandisznóól; szántóföld, ami járt a tanítóknak, csordásnak, kanásznak, papnak; rét, erdő, legelő, ott legeltették a falu állatait, erdőn kitermelték a szükséges fát. A szántóföldön és réten megtermelték az apaállatok takarmányát. Ezenkívül ősszel kocsival járták a falu házait egy elöljáróval és egy listával, hogy kinek mennyi terményt kell adni a papnak, tanítónak, csordásnak, kanásznak. A falu határában lévő földutak, árkok rendbetétele közös munkával történt, kidobolták, hogy 1-1 személy minden házból menjen megfelelő szerszámmal a főtérrel, s ott osztották el a feladatokat.

Érdekes volt a hírek gyors áramlása: bárki bárhol elkövetett valamit, ami a falu megszokott becsületkódexével ütközött, azt megítélték és kibeszélték elítélően. Ezt a gyerekek is hallották és mire felnőttek, tudtak különbséget tenni jó és rossz között és ez szerint viselkedtek. Igaz, bárki felnőtt meglátott gyereket rosszalkodni, rászólt rendreutasította. Ha nem használt szülőkkel való találkozáskor elmondta nekik. Mindenki vigyázott mindenkire. A falu szája nem is volt olyan rossz intézmény. Különösebb erőszak nélkül sikerült mindenkit a tisztességes viselkedésre rábírni. Kit mégsem, az volt a semmi ember (ezt a kifejezést többször hallottam én is Nagyapámtól). Szombatonként mindenki kitakarította a házát, kisöpörte az udvart és az utcát és végigsöpörte. A házak előtt takaros virágoskertek tarkálltak. Megszólták, aki nem tette. Azt a gazdát is kibeszélték, megszólták, ki ápolatlan, sovány állatot fogott a szekere elé, gazol földje, omladozó épületei voltak.

1990-től: Az önkormányzati rendszer bevezetése hozott változást – elsőként 1991. október 1-el a község visszanyerte a Nemesrádó nevet. 1992. év őszére a település jelentős áldozatvállalása mellett valósult meg a vezetékes ivóvíz-ellátás.

1990-es évek elején még gondot okozott egy-egy nagyobb esőzés, mely sártengerré változtatta a település utcáit. 20 millió forintos beruházás keretében oldották meg az utcák aszfaltozását, portalanítását. A műemlékként nyilvántartott templom épületét 1994-96-ban újították fel. Ezekben az években került sor mind a kultúrotthon, mind a központi épület, melyben a Polgármesteri Hivatal mellett a posta, az orvosi rendelő is található.

2000-ben bevezetésre került a vezetékes földgáz, 2004-ben az egész településen kiépítésre került a szennyvízelvezető hálózat, a keletkező kommunális hulladék elszállítása biztosított. A mikrohullámú internet hozzáférési lehetőség is biztosított, a normál vezetékes telefonos kapcsolódási mód mellett. 2007. szeptember 28-40 év elteltével szólalt meg ismét a nemesrádói Római Katolikus Templom felújított felújított orgonája, a hívek legnagyobb örömére. A nyolcregiszteres orgona a tizenkilencedik században készült.

Nevezetes Nemesrádóiak

Gönczi Ferenc (1861-1948) Göcsej kiváló néprajz kutatója és ismertetője, szülőháza már nincs meg.

Markója László (1924-2007) írói álneve: Szentmárki László és Bakonyi Zarándok) r. k. lelkipásztor, plébános.

letenyei-sárdi Tántzos Lajos földbirtokos (1869) Képviselőtestületi tag, a megyebizottság és a kisgyűlés tagja, borellenőrző-bizottsági elnök, a Leventeegyesület elnöke.

Bors László plébános (1881) Somogyteleki szülötte, 1920 óta plébános. Iskolaigazgató és a Leventeegyesület titkára.

Flórián János 1901-ben született. Cipészmester,  Kiskanizsai lábbeli-iparosok szakcsoportjának elnöke és megalapítója.

Lepsényi Károlyné sz. Rostél Zsófia községi szülésznő Szentpéterúron, a bábaképzőt Szombathelyen végezte 1907-ben.

Markója Ferenc (1894) Római katolikus igazgató, kántortanító. Cserföldön született. Népművelési vezető, a római katolikus Ifjúsági Egyesület alapítója és vezetője, volt leventeoktató. Zeneszerző.

Borbély József 1897-ben született Zalatilajon. Vegyeskereskedő és tejcsarnokos. Községi képviselő.

Bors László 1881-ben született Telekin. Római katolikus plébános. Községi képviselő, az Ifjúsági Egyesület egyházi elnöke.

Nemesrádói és szomszédos dűlőnevek, utcanevek, patakok, kutak

(részlet a felsorolásból – az érdekességeket kiemelve, vagy amikre még én is emlékszem Nagyapámtól)

Bikarét Senyekút és Vece között.
Bodon kút Fűzfák vették körül Szegréten.
Csapás Petőfi utca, itt hajtották ki az állatokat a legelőre.
Cserhíd Hóvirág-lelőhely.
Csillánsűrű Gyöngyvirág-lelőhely.
Csinyaháza 288 méter a tenger szint felett.
Csörgei patak Nagykert keleti felén folyik.
DÉFOSZ útja Templom mellett délről.
Futballpálya Itt futballoztak, mert a Káposztáskertben nem lehetett más füvét kirúgni.
Gazsi kút Minerva néni szerint gyógyhatása volt. Ma nincs benne víz…
Gerátpart Sándorháza felé a Mária napi búcsúra menet.
Geszterét Hóvirág-lelőhely.
Haló (Halóhegyi) horgos A rét szélén kivégzés is volt a háború alatt (Historia Domus) .
Jancsikás Hóvirág-lelőhely.
Kanáris Principális csatorna.
Kapornaki erdő Csillagtúra kb. 1960. Keserűgomba, nyúlgomba, galambica, vargánya.
Kélódi part (Kínlódi) – Sándorháza felé.
Kettőspatak Májusfa termőhely volt a patak túloldala.
Királypart Télen kiváló szánkózó hely volt, amíg nem jött a Rezes János bácsi.
Kisberek Gólyahír virított.
Kiskút Sarjúkaszálás után tele volt kikericcsel.
Kógyár rét Volt amikor rúdon hordták ki a szénát a vízből.
Kógyári téglagyár Pacsa – Zalaszentmihály között.
Konkórét Itt korcsolyáztak télen, amikor a Kanáris még nem volt kisáncolva.
Kónyaház A falun kívül egymagában áll.
Kűhegy 281 méter a tengerszint felett – Hunyor (védett növény) lelőhelye.
Kűhegyi lap Gellénék, Bukovicsék laktak itt.
Lázártanya Kámán Lázárék itt laktak.
Morház Kenderáztatók.
Nekerüdi part Sándorháza felé a Mária napi búcsúra menet.
Rádihegy Itt van a pince.
Remetekert Nagyboldogasszonyi búcsú, augusztus 20-a előtti vasárnap.
Szálasi tető „Szálas füstöl, eső lesz hamarosan”, mondták Rádón.
Szentegyházalja Az ősi falu helye.
Szényégető Szénégető
Temetőoldal Innen szánkóztunk lefelé.
Vágóhíd Valóban volt itt vágóhíd.
Vecekapu Régen tényleg volt kapu, időnként zárva is volt.
Vőgy Gyurma helyett kék agyagot bányásztunk a vízfolyás mentén.

 

Idézetek a rádi emberek vendégszeretetéről, ünnepléséről

„1923. május 26. Persze régi magyar szokás szerint az áldomás nem maradhatott el. Őméltósága Bosnyák Gézáné vendégszeretet képét tárta elénk terítékével. Fejedelmi ételekben s jó régi magyar borokban volt részük a vendégeknek. Megint szép beszédeket gyujtott a lelkesedés. Egy nagyszerű fűszere volt a nagyszerű lakomának, ami rakéta gyanánt hatot az ünnepélyen, fényt szórt s a lelkesedés tüzét gyujtotta: a magyar dal. – A multból feltámadva, Attilába öltözve megjelente a regösök. Hogy a regösök micsoda hatást keltettek, ajkaikon elhangzott toborzók, indulóik és kesergő nótáik hogyan megkapták a szíveket, azt leírni lehetetlen, de bizonyítja az óriási tapsvihar, amelyet kaptak.. Csak hárman voltak pedig. – nem csodálom, hogy amikor sokan voltak ezek az igricek, nem bírt a magyarral még a legordabb ellenség sem!”

„1945. július utolsó vasárnapján 24 környező község ifjúsága gyűlt össze a remetekerti erdő gyönyörű kápolnatisztásán, hogy közös misehallgatással és várakozással közeledve egymáshoz, buzdítást adjon és kapjon az új világ krisztusi szellemű formálásához. P. Szeder Mihály nagykapornaki jezsuita plébános szenzációs, dörgedelmes sikert arató beszédben fejtette ki, hogy az új világ csak krisztussal és Isten törvényeinek tiszteletben tartásával lehet boldog és erőteljes. Ellenkező esetben úgy jár, mint az összeomlott régi rend! A krisztusivá-levés első lépései a KALOT négy jelszavának valóra váltása: Krisztusibb embert! Műveltebb falut! Életerős népet! Önérzetes magyart! – Az ifjúságon múlik, hogy ez meglegyen. Minden község ifjúsága valami szórakoztató dolgot is produkált. Kitűntek a lobogó ingujjú, árvalányhajas kapornaki legények tüzes magyar táncaikkal, és a gyönyörű, népi hímzéssel díszített ruhájú nemesrádóiak, akik ősi magyar dalokkal fűszerezett aratóünnepélyt mutattak be.”

Apai ház alaprajza

Virágoskert szoba konyha műhely kamra kemencével tehénistálló pajta, nyúlól wc disznóól
tyúkól
veteményes
gyümölcsös
kiskapu bejárat nagykapu bejárat bejárat bejárat bej. bejárat

Döngölt falú zsúpfedeles tömésház. 1900-as évek elején leégett, újjáépítették. 1956-ban épült hozzá a hátsó pajta, s akkor cseréptetőt kapott. A konyhában mászókémény volt, amit a későbbiekben átépítették. A mászókéményt füstfaragók tisztították meg a lerakódott füsttől. 3 szomszéd összefogásával az utcai gyűrűs kútból, 16 m mélyről nyerték az ivóvizet.

Családi élet

Czuczka Gyula cipész
Czuczka Gyula cipész

Nagyapám cipészként dolgozott a faluban (még 80 éves korában is megtalálták apróbb javításokkal). Műhelyt üzemeltetett, s mellette gazdálkodott. Édesapám folytatta a családi mesterséget. Zalaegerszegen tanult, majd 18 éves korában „Pestre jött fel” rokonokhoz, itt helyezkedett el, s 1972 óta cipész mester, amit a mai napig is űz.

A falu többször is leégett, nehéz volt a megélhetés, ünnepi, cifrás viseletük nem volt (Édesapám idejében). Az emberek keményszárú nadrágot viseltek, csizmanadrágot, inget, kötényt, kalapot. Emlékszem, Nagyapám még használt kapcarongyot a csizmájába zokni helyett. Az asszonyok réklit, szoknyát, kötényt (sütés-főzéshez fehéret), fejkendőt, berliner kendőt viseltek. A Nagyszüleim állatokat tartottak: tehenet, sertést, nyulat, kacsát, tyúkot. A földeken az alábbiakat termesztették: búza, rozs, árpa, kukorica, burgonya, kender, mák, szőlő s voltak gesztenyefáik. A rádi hegyen volt Nagyapám szőlője présházzal (a helyiek pincének nevezték).

Kézi aratás menete –édesapám elmondása alapján

3 vagy 6 fős csapatban történt. Ha a csapat 3 fős: 1 kaszásból, 1 marokszedőből (általában asszonyokból) és 1 kötözőből állt. Az aratás folyamata úgy történt, hogy a kaszás lekaszálta a gabonát (a kaszájára volt erősítve egy racsni, ami segítette, hogy rendbe legyen a gabona). Ezután jött a kötélvető, a gabonából helyben font kötelet leterítette, majd a marokszedő a szálas gabonát sarlóval összeszedte és rátette a kötélre. 1 sor lekaszálása egy fél kévét tett ki, ezért a második sorból lekaszált gabona is rákerült még a kötélre, ezután kötözte össze a marokszedő. Egy ügyes mozdulattal a kötél két végét összefogta és összetekerte egy kötőzőfa segítségével és szoros csomót kötött. Jól meg kellett kötni, mert a kévének ki kellett bírni az összehordást, kepébe rakást, hazahordást, kazalba rakást, cséplőgépre feladást. Úgy kellett mindig összerakni, hogy a kalász nem érhetett a földre. Fát tettek a tetejére, hogy a szél nehogy megbontsa. A kepébe, vagyis keresztberakást rakást úgy végezték, hogy a kalászok befelé nézzenek. Ha 6 fős csapat volt, akkor az alábbiak szerint oszlott el a munka: 2 kaszás, 2 marokszedő (asszonyokból állt), 1 kötélvető (asszony vagy nagyobb gyerek) és 1 kötöző.

Aratási szokás: voltak olyanok, akik részaratást vállaltak. Ha a gazda kiment megnézni az aratást, akkor a kévekötővel megkötözték a gazdát (a végére már nem emlékszik Édesapám, hogy hogyan szabadult a gazda).

Kézi aratás

Cséplés

1-2 hét elteltével szekerekkel, kocsikkal hazahordták a gabonát, s ezután következett a cséplés. Kalákába történt, egyik gazda a másiknak besegített, és fordítva is. 2-3 zsákoló, asztagról (kicsépeletlen gabonakazal) tetejéről 2 ember adagolta a cséplőgép etetőjének a kévéket, 1 etetőember, mellette 1 segítség, aki elvágta a összefogó kötelet. A cséplőgép gyorsforgású dobja verte ki a magokat, hátsó részén jöttek a magok, ezt zsákolták, a másik részén a szalma és a törek. A szalmát több ember vitte a kazalrakóhoz – egy hozzáértő ember, aki a kazlakat rakta. 2-3 fő törekszedő nagy fűzfakosarakba szedte a töreket és hordta be a pajtába. A töreket használták a házak tapasztására, valamit az állatok takarmányába (pl. kerékrépa, burgundirépa közé) keverték. Az őrlés a pacsai, majd a szentpétúri malomban történt.

Nagyanyám kéthetente sütött kenyeret, napi háromszori melegételt ettek. Nagyanyám nagyon jó sütő-főző asszony volt. A helyi sajátos ételeket is szívesen készítette: tökös-mákos rétes, diós stangli, mézes puszi, pörkölt torta (grillázs), dödölle, krumpliprósza, toros káposzta (paradicsommal felöntve), hajdinás hurka (disznóvágáskor).

A lekvár- és befőttkészítés asszonyi munka volt, a káposztasavanyítás, savanyúságok eltevése férfiak segítségével történt.

A disznóvágáshoz barátok, rokonok segítségét vették igénybe.

Az építkezést, cséplést, szüretet, krumpliszedést kalákában végezték. A krumplit nagy kosarakba szedve az asszonyok a fejük tetejére állított kosárba vitték ún. tekercs használatával (ezt még én is láttam a 80-as években).

A megtermelt kendert kenderáztatóba vitték ismerősökhöz, s még Nagyanyám rokkán fonta a kendert. Takácsszövőhöz vitték a faluba, aki kenyérruhát, terítőt, ruhaanyagot készített a megrendelő igénye szerint.

Zsidi Anna(dédnagyanyám) monogramja kenderszőttesen

Ezen kívül a megfont kenderből köteleket készített a szomszéd falubeli kötélverő. Kötelekkel szorították le pl. a széna- és szalmakazlakat, s a harangkötélhez is szükségeltetett.

Gyékény kevés volt, abból dugókat készítettek.

Kosárfonás volt, jobbára szekerekre fontak kasokat (pl. krumplinak).

Pacsán volt állat- és kirakodóvásár, illetve vándorárus járt a faluba. Zöldség- és gyümölcsfelvásárlás volt a faluban, tejbegyűjtő csarnok a 90-es évek elejéig működött.

A falunak 1 zenekara volt az alábbi zeneszerszámokkal: nagybőgő, hegedű, cimbalom, klarinét, citera, furulya.

Füvesasszony, kuruzsló volt a faluban. Édesapám még látott olyat, hogy kivettek egy lapát parazsat, vizet öntöttek rá, s abból olvasták ki, hogy milyen baja van a gyereknek.

Gyerekeknek saját készítésű játékaik voltak, volt mesekönyvük, ebből meséltek nekik a szüleik. A szülőket magázták – én is magáztam a Nagyszüleimet. Karácsonykor a gyerekek nem kaptak külön ajándékot. Az angyalka hozta el a jó gyerekeknek a karácsonyfát, maga a fa volt a az ajándék (ezt én is tapasztaltam gyerekkoromban). Amire még emlékszem, hogy Betlehemesek még 1979-ben jöttek a házhoz (mint kiderült, a nagybátyám rendezte így a mi kedvünkért).

Népszokások

A kihalt nemesrádói népszokások c. kiadványt lapozgatva Édesapámtól végigkérdeztem, hogy mi volt még az Ő idejében (1945-től), amire még Ő is járt, s emlékszik. Csokorba szedve az alábbiak:

  • Újévi köszöntő – Szabad-e enná a becsületes házná újévet köszöntenyi? – mintha Nagyapámat hallanám. Megjegyzem mi is átvettük egy-két hét után a nyelvjárást, s mikor hazajöttünk a nyaralásból, kellett egy kis idő a pesti visszaállásra
  • Háromkirálozás
  • Balázsjárás 1953-54-ben
  • Pünkösd-éneklés – erre nem emlékszik, de pont apai nagynénjétől, Czuczka Franciskától gyűjtötték be az éneket, aki leánykorában nagyon sokat járt „pünkösdöt énekőnyi”.
  • Istvánnapi köszöntő
  • Karácsonyeste
  • Betlehemezés
  • Regölés 1960-as években is – tejesköcsöggel! –a gyűjtés szerint ez nem volt Rádon, Edesapám pedig emlékszik rá
  • Nepomuki Szt. János
  • Mosdatókeresztelés
  • Aprószentek – „Kelésed ne legyen, Rossebb meg ne egyen!” (rossz seb, a lepra meg ne egyen, Nagyanyámtól még sokat hallottam).
  • Bucsujárások – aug. 15. Nagyboldogasszony – Remetekert – a rádiak Remetének nevezik, többször tettünk ide kirándulásokat, egyszer búcsún is részt vettem 1983 körül.

Ami kimaradt a kiadványból, s Édesapám emlékszik rá:

  • Lucázás – 13-án hajnalba mentek a szomszédos házakhoz:

Luca-Luca kitty-kotty
Galagonya három
A pálinkát várom
A pálinka nem köll,
Aszalt szilva sok köll.

Ezután szalmát szórtak az ajtó elé, s a háziasszony ezt a szalmát a tyúkok alá tette, hogy tojjanak a tyúkok.

  • Maszkázás – húshagyó kedden korommal kenték be az arcukat.
  • Májusfa állítás – fenyőfából: lehántották, csak a tetejét hagyták meg, s azt díszítették szalagokkal. 3-4 hétig volt felállítva, s mikor lebontották, akkor úgy mondták, hogy kitáncolják a Májusfát.

Jeles események

Húsvét

A Húsvétot emelném ki a többi ünnep közül: Húsvét vasárnap korán keltek, 7 óra volt az ételszentelés, amit „Sunkaszentölésnek hítták” – Nemesrádón szinte nyolcadik szentségnek számított. A sonkából egy kilónyi darabot, főtt tojást, kalácsot egy kosárkába fehér szalvétával letakarva vittek a templomba, hogy a pap megáldja, megszentelje. Édesapám a mai napig vasárnap eszik csak a húsvéti sonkából.

Esküvő

Édesapám unokahúga esküvőjén voltam 1981 körül. Igazi „sátoros lagzi” volt. Nagybátyám töltötte be a vőfély szerepét. Kéziratban az alábbi szöveget leltem, melyben búcsúzik a menyasszony a családjától:

Kedves menyasszonyunk elérkezett az óra,
A menyasszonyi búcsúszóra.
Eljött a vőlegény, betartotta szavát,
Násznépével felkereste kedves menyasszonyát.

 Kedves jó apám, köszönöm most neked,
Hogy húsz éven át irányítottad életem
Mellettem álltál jóban és rosszba,
Áldjon meg az Isten, aki az égben van.

 Te síró édesanya, neked mit is mondjak?
Ki hűn dajkáltál engem, lányodat.
Tán sohasem apad ki könnyeidnek árja,
Egy anyai szívnek nincs vigasztalása.

 Kedves jó testvérem, fogjad hát kezem,
Tőled a válásom esik oly nehezen.

 Tisztelt násznagy Uram,
Kegyelmedhez hangzik legutolsó szavam.
Boldogok leszünk, ez az én reményem
Vége már búcsúmnak, vár a vőlegényem
.

Temetés

Halott: háznál felravatalozva, tükör letakarás, ablaknyitás, s Szent Mihály lován vitték a rokonok a koporsót a temetőbe.

Felhasznált irodalom:

  • A Nemesrádói plébánia története – In nomine Dei!- szerkesztő/szerző: Markója László teológus hallgatóként lemásolta, és kiegészítette az egyházközség papjai által vezetett HISTORIA DOMUS anyagát. http://www.nemesrado.hu/ Kiadva nem volt, és nem rendelkezik egyházi engedéllyel. Papír alapú eredeti változat egy példányban létezik – Markója László – kézírással – írta újra, szerkesztette össze a meglévő anyagokat.
  • Kihalt nemesrádói népszokások (Helytörténeti gyűjtemény)/Nemesrádó 2001/ alapja „Haldokló és kihalt népszokások Göcsej és a Balaton között” Nemesrádó 1947. december) http://www.nemesrado.hu/Dokumentumok/Markoja%20Laszlo%20-%20Kihalt%20 nemesradoi %20nepszokasok.pdf.
  • Kürtiné Kiss Jolán: Nemesrádói emlékeim Budapest, 2007. http://www.nemesrado.hu/
  • Zala megye Kézikönyve II. 1996.
  • http://mozgokonyvtar.dfmk.hu/bemutatkozas/pacsai-kisterseg/nemesrado
  • Szeghalmi Gyula – Dunántúli Vármegyék 1939.
  • http://nemesrado.hu
  • http://nemesradovip.atw.hu
  • Édesapám elmondása alapján
  • Személyes tapasztalataim, emlékeim

Ecoprint- és növényi festős történetem

Első ecoprintem a múltból

Igen, ez az első növényi lenyomatos, ecoprint kísérletem 2001 tavaszáról. Selyemre kinyert  tulipán-, árvácska- nefelejcs szirmainak nedve. Aztán sok-sok év eltelt….

Életembe betoppant a nemezkészítés, s mivel mindig is szerettem a természetes dolgokat, a növényi festés is párhuzamosan jött. Kemendi Ágnes mesterségbemutatója arra sarkallt, hogy kertem színt adó növényeit minél hamarabb próbáljam ki. Nemezeltem, növényi festettem, kísérleteztem. Aztán tanfolyamra mentem.  Utánaolvastam. Ahol tudtam, magamba szívtam a festős ismereteket (Kamocsay Judit, Kemendi Ágnes, Törcsvári Attila, Vidák István, Vetró Mihály, Mustafa Genc) .

Így számomra kézenfekvő volt, hogy a nemezkészítő szakmai vizsgadolgozatom témájául a növényi festést válasszam. Oktatói – Balla Gemma

A Véletlen össszehozott Terriea Kwong hongkongi ecoprintessel, aki az alapokat megmutatta.

Szerettem volna valami változtatást: így növényi festett kendőre nyomtattam. Körbenéztem a kertemben, s gondoltam megpróbálom az erdei pajzsikát, s jó döntés volt:

Ezek után a nemezkészítéssel összekapcsolva jött az ötlet: a megfestett selymet benemezeltem, s így lámpabúrát, terítőt készítettem.

Egy újabb próba: vékony nemezlapra ecoprintelni, mely ezt az eredményt hozta :

A Véletlen tovább vitt  Anna Wadström waldorf körökben oktató svájci hölgy selyem-növényi festős kurzusára, akinek nagyon sokat köszönhetek.

Indigóval, Festő buzérrel, Festő rezedával, Bíbortetűvel festettünk.  Ezután már önállóan is megtanultam az anyagok használatát, s a színkör színeit kendőkön megfestve játszószőnyeget, játékot  készítettem.

 

 

 

Az ismereteimet összevegyítve napjainkban újabb- és újabb selyemsálak kerülnek ki a kezeim alól, melynek minden mozzanatát élvezem.

 

2017 tavasza óta műhelyembe várom az érdeklődőket, akik a  növényi festős-ecoprint tudást szeretnék elsajátítani. Az aktuális tanfolyamokról itt olvashatsz.

 

Kert-kapcsolatom

Családi házban nőttem fel Zugló kertvárosában. Pici koromtól fogva szeretem a kertet. Nyaraimat zalai nagyszülőknél töltve erdőt-mezőt járva mindig színes bokrétákkal tértem haza.

 

 

 

 

 

 

Már tizenévesen ismertem sok vadvirágot, majd jött a gyógynövények ismerete, háziasszonyként pedig a fűszernövények is becsatlakoztak.  Sok évre rá festőnövények is helyet kaptak a kertben.

Családalapítás után Rákosszentmihályon gyerekbarát virágos-illatos, kényelmes kis biokertet alakítottunk ki párommal, mely évről évre átalakul, változik igényeinknek megfelelően.

2010-ben A XVI. kerületi önkormányzat Szép kertek felhívására pályázatot adtunk be, ahol vegyes kategóriában első helyezettek lettünk.  Boldog és büszke voltam, hogy amit teszek, az nemcsak az én szememben szép, hanem másoknak is. Nem tanultam e mesterséget, de belenevelődtem, hozzátanultam. S ez folyamatos.

A növények, virágok, melyeket behozunk az életünkbe – törődést igényelnek, s hatványozottam meghálálják.

2010-ben ragyogott a kert és én is. Majd jött egy nehéz időszak, átalakulások, tanulások, betegség.  Nem ment minden. Rossz volt látni, hogy a növények is megsínylik, de nem ment, mindig csak a legfontosabbakat tettem: életmentő locsolások, gyomlálások.

7 év telt el. Megújulás. Új erőre kaptam, sok teher lement rólam, s lett erőm újból a kertre.  Közben leánykám is nagyra cseperedett, 14 évével teljes segítőmmé lett. Mit annak idején tanultam a kertről, most szeretném átadni Neki, s vevő is rá. A fagyos januárban már azt terveztük, hogy tavasszal új rész kerítettünk le a kertből, s legyen újból veteményes.

 

 

 

 

 

 

Magokat ültettünk, s naponta kémleltük, hogy hogyan bújnak ki a kis magok. Már örvendtünk a melegnek, virágba borult a kert, veteményeztünk, palántáztunk szorgosan, s április közepén hó esett!  Sírtak a virágok (kivéve a hóvirág ot:), s féltünk, hogy mi vészeli át. A kiültetett kis paradicsompalántákra üveget húztunk, hogy védjük őket.

S lám meghálálva a gondoskodást június első napjaiban már borsót, retket,  újhagymát, karalábét, répát, salátát szedhettünk,  virágot hozott paradicsom s paprika…

        

 

Az odúba beszállt a cinke:

Termést hozott eper-málna. Lekvár készítésbe fogtam: epres-rebarbarás, majd a rengeteg rózsasziromból rózsalekvár (és gyapjúfesték), valamint rózsás-meggy dzsem készült.

 

 

 

 

 

 

Júliusra már az uborka, padlizsán (életem első padlizsánja, imádom 🙂

     

Duzzad cékla, érik a paprika, paradicsom:

 

     

:

 

 

 

 

 

 

 

 

Sorakoznak a zöldségek, hogy termésüket adják:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szárítom a kaprot, mentát, citromfüvet, tárkonyt, kakukkfüvet télire.

     

Gyermekemmel egyidős kajszibarack fa roskadozik a termés alatt (ennyi talán még sose volt), s én most gyűjtöm az erőt, hogy lekvárt készítsek belőle!

 

 

 

 

 

S igen, működik: MINDEN, amire odafigyelünk, időt, energiát szentelünk neki, törődünk vele, az kamatosan meghálálja.

Hálásan köszönöm a Természet bőkezűségét!

Nemezkészítés, növényi festés, selyemfestés