Gemma-kincsek

… tudjátok van nekem itthon egy kis varázsedényem, abba gyűjtöm a Tőletek kapott kincseimet, valamint szívhez szóló idézeteket.  Ha bánatos, csalódott vagyok, akkor csak belenyúlok, elolvasok egyet-kettőt, s már egész más szemmel látom a világot 🙂 Időközben a Vengdégkönyvem is kinyílt…. Ezeket a kincseket most közkinccsé teszem.

Ha tetszett, kövesd a példám!

Ha valaki magára ismer és nem szeretné, hogy itt szerepeljen a mongramja, kérem jelezze.

Ha valaki írni szeretne hozzá, megteheti az oldal alján lévő kommentben.

 

Új könyvet és új lehetőséget nyújtott nekem az Élet. Kérek erőt a Teremtőtől, hogy eszerint éljek. B.G.

Lélekgyógyító varázsedény

“Légy az a felnőtt, akire gyerekként szükséged lett volna!”

“Ha a környezeted takarítod, magad is takarítod.”

A világba nézek én
Melyben ragyog a napfény
hol csillagok szikráznak,
hol nyugodnak a kövek,
Hol élve nő a növény
és érezve él az állat,
Hol lelkében az ember
a Szellemnek otthont ad.
A lelkembe nézek én
Mely a bensőmben
Isten szelleme szövi át
A Nap és a lélek fényét
A távlatokban odakint
és a mélységekben idebent.-
Oh Istenem, hozzád fordulok
Kérlek add,
Hogy erő és áldás
Munkához, tanuláshoz
Bensőmben növekedjék!

“Nem tökéletesnek kell lennünk, hanem hitelesnek.”

“Nagymama, hogyan viseljem el a fájdalmat?
– A kezeiddel kedvesem. Ha az elméddel próbálod meg, akkor a kín még erősebb lesz.
– A kezeimmel, Nagymama?
– Igen, igen. A kezünk a lelkünk antennája. Ha varrásra, főzésre, festésre, a föld érintésére használod őket, vagy ahogy a földbe fúrod őket, a gondoskodás jelzéseit küldik a legbensőbb lényedhez és a lelked megnyugszik. Így nem kell több fájdalmat keltenie, hogy odafigyelj rá.
– Tényleg olyan fontosak a kezek?
– Igen, lányom. Gondolj a csecsemőkre: az érintés útján ismerkednek meg a világgal. Amikor öreg kezekre tekintesz, többet mondanak el tulajdonosukról, mint bármely más testrésze. Minden, amit kézzel készítünk, szívből készül, mert a kezünk és a szívünk egységben vannak.
– A kezeim, Nagymama… milyen régen használtam őket ilyesmire!
– Kezdd el használni őket Lányom, kezdj el alkotni velük és minden átalakul benned. A fájdalom nem fog eltűnni, de a legszebb műalkotássá válik és onnantól kezdve nem fog fájdalmat okozni. Mégpedig azért, mert képes leszel megalkotni a saját, legbensőbb lényedet.
(Elena Barnabé)”

Szilágyi Domokos: Harminckét sor a boldogságról

“A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom
Így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül
Mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy,
Mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni.
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg!
Az egész világ tied, szabad vagy a kövektől az éterig.
Ismerd meg és hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha
Magadnak tartod! Amiből másnak nem adsz,
legyen az arany, iszappá válik, legyen gyönyör, halállá válik.
Elbocsátalak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért,
Aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel,
Amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál,
És minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg…
Most eredj és élj, mert a világ a tiéd!

“Nagyon szépen köszönöm mindenesetre a sok türelmet amit szántál rám…nagyon gazdag embernek éreztem magam a munkálkodásunk után. További sok erőt egészséget és a Jóisten áldását kívánom”
E.S.

Mert “kell a szép..”..
Az élet telis-tele van apró tündérbájjal,
virágokba rejtett pillanat csodákkal,
olyan varázslattal, mit csak az vesz észre,
aki szeretettel bújik a természet ölébe.
Mert a természet ott ébreszt tavaszillatot,
ahol gyöngyszemnek látják a könnyes harmatot,
ahol rangot kap, és elismerést minden vadvirág,
az is, amely gyom közé sírta be magát.
Hisz a szép bennünk van, lelkünkből árad,
mi hordozzuk magunkban az az iránti vágyat,
csak szív kell hozzá, érző szív, s boldog én tudat,
mely tenyerével simítja a fűhajtásokat.
/Kun Magdolna/

Földes Lívia: Isten tenyerén ébredtem

Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre, 
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
Láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

“Örömteli, színekben, nemezsimításban és kertélményekben gazdag Új Évet kívánok Neked!” Sz.F. N.

“Köszönjük, nagyon spirituális és meditatív munka, de követel kitartást és testi kondit. Jó volt Nálad, bármikor megismételjük.” Sz.Cs.

“nevezhetnéd női körnek vagy művészetterápiának is a foglalkozásokat, mert ez csak a keret, amit a személyiséged tölt meg azzal a tartalommal, ami belőled fakad.“V.V.

“Képzeld, a férjem, ahogy meglátta tegnap a táskát, igen elismerően nyilatkozott (amit ritkán tesz)… persze enélkül is tudtam örülni a táskának, de így még jobb! ☺️ És ez Neked is szól nyilván, így még egyszer köszönöm..!” Sz.F.N.

“Ahhoz,hogy becsülhessem önmagam, fel kell mernem vállalni, hogy mit is gondolok és érzek valójában. Ennek természetesen ára van.”

Wass Albert: Az Angyalok Tisztása

Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen.
Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó:
akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.
Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt,
ahogy a fák között tovaoson.
Te már tudod, hogy ezt a szellőt
az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból.

Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod:
surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben.
Sok dolguk van, igyekezniök kell.
A virágokat is láthatod majd,
és minden virág kelyhéből egy tündérke les rád.
Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.
De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik.
Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak.

De akkor a patakot is meghallod, ahogy neked mesél,
csodálatos meséket az erdőről. . .
Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul,
s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.
Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat
nem láthatja a szemed.

Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép.
És megállasz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved
és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek,
egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.
A legnagyobb kincseket, amiket
ember számára megteremtett az Isten.
A jóságot, a szeretet és a békességet.

Te minderről semmit sem tudsz akkor.
Csak annyit hallasz, hogy a madarak
nagyon szépen énekelnek körülötted,
és a patak nagyon szépen mesél.
Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő.
A fák, a virágok, a fű, a moha,
a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhő,
amelyiken a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy kék
pipájából, és jóságosan mosolyog.

Csak, amikor visszatérsz újra az emberek közé,
a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé,
és hiába gonoszak hozzád,
te mégis jóval viszonozod gonoszságukat,
szeretettel vagy mindenki iránt,
és az élet legsúlyosabb perceiben is
derű és békesség van a homlokodon:
csak akkor látják meg rajtad,
hogy az Angyalok tisztásán jártál, kedvesem.

A világ tele van válaszra váró csodálatos talányokkal. (…) Hogyan nő egy szilvamag nagyságú makk húszméteres fává, amelyen ráadásul ötven különböző állatfaj él. Vagy, hogy hová repülnek télen a madarak. Hogyan úsznak a halak. Milliónyi hasonló kérdés van, és utazás közben választ kapunk jó néhányra. Szóval hegyezzétek a fületeket, tartsátok nyitva a szemeteket, használjátok az orrotokat, nyelveteket, ujjatokat, hogy minden érdekeset és újat meglássatok, megszimatoljatok, megízleljetek és meg is fogjatok. Gerald Durrell

“Beszélgettünk, gyöngyöt fűztünk, nemezeltünk…..
minden olyan egyszerű volt  és természetes,
akkor észre sem vettem, 
de még mindig a hatása alatt vagyok.
Ez terápia volt nekem. Köszönöm!”
K.Gy.

“Bárki, aki a saját portáján egy pici rendet tesz, az a világban is rendet tesz egy picit.”

“Hónapokig fel fog tölteni a tegnapi nap.😊😊 Végtelenül hálás vagyok és köszönöm. 😗😗😗” A.K.

 

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.
Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet.
Hogy lehess enyhet adó forrás
A szeretetedre szomjazóknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.
Legyen áldott gyógyír szavad
Minden hozzád fordulónak,
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.
Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.
Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen, ki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged!
Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban,
Bűnök közti kísértésben.
Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg önmagadnak,
És a Téged szeretőknek.
(Régi magyar áldás)

 

“szép munkák születtek tegnap. Ismét jó volt Nálad az önfeledt “alkotás”…
Ő.M.

Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas és mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti.
Lao-ce: Tao Te King

“Kedves Lányok! Én is köszönöm Nektek a terápiás együttlétet! Szerintem ez a természetesség és egyszerűség Gemmából fakad. Ő ezt bárhol megteremtené maga körül :)” G.Gy.

Elismerésre méltó az a kitartás, az az ötletgazdagság, ami Belőled és a munkáidból árad! Az írásod feltöltötte lelkemet! Köszönöm! S.M.

“Játszhatsz a saját szabályaid szerint, ahogy neked tetszik, legfeljebb nem tapsol mindenki. Vagy játszhatsz úgy, ahogy ők szeretnék, de akkor nem leszel önmagad és az árnyékukba húzódva aggódhatsz a véleményük miatt.”

“Először is nagyon köszönöm Neked ezt a lehetőséget és minden segítséget! Álmodoztam róla, hogy egyszer talán…de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar valóra válhat. Tudom, (illetve egyelőre még csak gondolom) hogy kemény munka, igyekszem kipihenten menni.:)” K.T.

“Általad tudtam tiszta lappal indulni mert alkotni, azt hiszem belső késztetés hatására muszáj.” Cs.M.

Úgy örülök, hogy megnéztem a kiállításodat! Eszméletlen, hogy milyen fantáziadús, merész tárgyakat készítesz! Gyönyörűek! Gratulálok! P.D.

Gratulálok! Megérkeztél!

“Nem biztos, hogy az ember akkor téved el, amikor nem oda jut, ahová igyekezett.”

“Szia Gemma, én is örülök, hogy ott lehettem, nagyon jól éreztem magam. Egy barna cipzáras kabát, nagy zsebekkel? Igen. Hiába a sál már öltöztetett! Nem hiányzott…” Sz.M.

Tökéletes darabok! Kívánok sok sikert és erőt a további munkához és ahhoz, hogy minél több gyermek megismerhesse a magyar hagyományokat és a természetből fakadó lehetőségeket. K.I.

Az élet telis tele van apró tündérbájjal,
virágokba rejtett pillanat csodákkal,
olyan varázslattal, mit csak az vesz észre,
aki szeretettel bújik a természet ölébe.
Mert a természet ott ébreszt tavaszillatot,
ahol gyöngyszemnek látják a könnyes harmatot,
ahol rangot kap, és elismerést minden vadvirág,
az is, amely gyom közé sírta be magát.
Hisz a szép bennünk van, lelkünkből árad,
mi hordozzuk magunkban az az iránti vágyat,
csak szív kell hozzá, érző szív, s boldog én tudat,
mely tenyerével simítja a fűhajtásokat.
/Kun Magdolna/

Szia Gemma! Csak vissza szeretnék Neked jelezni, hogy nagy lépést tettem ma a nemezelés terén. Évek óta barátnőm próbálja velem megszerettetni a nemezelést, de én mindig úgy éreztem, hogy ez nem az én tevékenységem. A gyapjút imádom, festem, fonallá fonom, szövöm, kötöm, horgolom, de a nemezelés ezidáig olyan volt nekem, mint egy ingoványos talaj. Úgy éreztem, hogy nincs az anyag felett hatalmam, minden olyan esetleges, olyan épphogy feljutunk a csúcsra, de hogy hogyan is jutottunk oda, az nem egyértelmű. És ez engem zavar, idegesít, nem tudtam megszeretni. De ma azt hiszem ez nagymértékben megváltozott. Azt éreztem, hogy tudom, hogy mit csinálok, éreztem, hogy az én munkám miatt lett olyan a tárgy, amilyen. És ezt egyértelműen Neked köszönhetem. Szóval ez egy mérföldkő az én kézműves életemben. 🙂 Köszönöm ❤ Sz.R.

“A szó szivárvány, csak a tett a márvány!”

Sok szép történés volt a közelmúltban, kincseid ezek, gyűjtsél hozzá folyamatosan, kitartóan. Legyen továbbiakban is szép sorozata, előtted az élet újabb hosszú szakasza. O.E.

Gratulálunk a változatos, hagyományt őrző darabokhoz! Aki a múltját nem becsüli, a jövőt nem érdemli – legyünk büszkék hagyományainkra, és örüljünk, hogy elődeink példáját, kultúráját, öltözködését emlékeinkben őrizhetjük. Ez mind, minden alkotás hazánk területén született, elődeink viselték, használták, soha ne feledjük.

“Ha biztonsági játékosként élsz, előbb-utóbb beszürkül és elfásul az életed.”

Nagyon szépen köszönöm a sok türelmet, amit szántál rám…. nagyon gazdag embernek éreztem magam a munkálkodásunk után. További sok erőt, egészséget és a Jóisten áldását kívánom neked. S.E.

“Valamiféle szépérzéket mozdít meg bennünk minden tárgy, amelyet emberi tíz ujj formált ki. Mintha a gölöncsér (fazekas) tíz ujjából is átplántált volna a teremtményeibe valami életet a magáéból. Miért ülök közönyösen az asztalhoz, ha az műanyag, s miért tapogatom meg barátságosan, ha valamely asztalos gyalutermékét érzem rajta? Mintha valami kézfogásban volna részem” Illyés Gyula

“Hogyha szíveddel látsz, értéket találsz, ha eszeddel érvelsz, bölcsen élhetsz, de szeretettel mindent elérhetsz.”

NŐK,
ezerarcú nők: asszonyok, lányok, anyókák, boszorkányok, tündérek, mostohák, édesek, királykisasszonyok, öregasszonyok, a Nap anyja és a Holdé, okos lányok, és naivák. Varázsló asszonyok és királynők.
Ezerarcú nők:
visszahúzódnak, állnak, várnak,
félénkek,
és indulnak, lépnek,
szembe néznek.
Gyöngyöt sírnak, rózsát nevetnek,
virágot lépnek,
okos válaszokat adnak
vagy
értük kell
a kardot kivonni,
a harcot megvívni,
a sárkányt legyőzni,
menni,
keresni.
És ők is
harcolnak
csellel,
van, hogy karddal,
szóval.
Segítenek, támasztanak,
szívvel
fordulnak,
simítanak
életre,
vagy épp
az elnyelő,
az akadály,
az ellenfél,
a sötét,
a kígyónyelv,
a pusztító,
a hideg, kemény
élet.
Az életet adó,
a
meleg, puha
gyógyító fészek.
Asszonyok, lányok, anyák, anyók, édesek és mostohák.
nők,
tündérek és boszorkányok
a mesékben.
Csak a mesékben?

Megtiszteltetés és nagyon köszönöm, hogy meghívtál! Őszinte csodálód vagyok, gyönyörűek a munkáid! Ahogy a könyved elején írtad, erőt kérsz a Teremtőtől, én pedig imádkozni fogok, hogy még sokáig és sok erőd legyen újabb csodákat kiadni a kezedből és tanítani! B.B.

Nagyon szép lett a kiállítás, örültem volna ha Rólad is beszéltek volna többet, nemcsak a főmuftik dicsőítése lett volna kiemelve. B.K.

“Minden őszinte ember sebezhető, mert a feltételezett őszinteségéért egész önmagát adja.” Szilvási Lajos

“A természet varázsát ontja bőven.
A fűben, a virágban és a kőben.
Ó nincs a földön oly silány anyag,
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;
De nincs oly jó, melyben ne volna vész,
Ha balga módra véle visszaélsz!”
William Shakespeare

“Kidühöngöd magad, aztán felállsz, koronát igazítasz, továbbmész :)”

Ne parázz, tudás van a kezedben-fejedben, szeretet a szívedben… EMBER vagy, ami már ritka kincs. SZ.J.

Büszkén és jó érzéssel hordom mindkét alkotásod. Önálló kiállításodhoz meleg szívvel gratulálok! Jó érzéssel tölt el, hogy ismerlek, irtó ügyi vagy! D.T.

Köszönöm még egyszer ezt a csodálatos délutánt és az oktatást! M.A.

“Aranyosi Ervin : Éld a napot

Minden egyes kornak van valami bája,
– és az embernek is számtalan hibája, –
ám ha minden korod tiszta szívvel éled,
minden pillanatban újabb vágyad éled.

Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!
Mától érted ketyeg, múlik minden óra.
Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,
lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!

Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?
A betegség jelzés, könnyebb elviselned,
ha megérted azt, mit lelked üzen véle:
– csökken a fájdalom, legyen bármiféle!

Életedben biztos, sok volt, aki bántott.
Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?
Elengedted-e már a haragos múltat?
Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?

S volt-e olyan ember, akit te bántottál?
Önmagadnak ezért meg is bocsátottál?
Patyolat tiszta már lelkiismereted?
Ha ez így van, tested nem is lehet beteg.

Ha van egy kis időd, szíved nyisd meg bátran,
szereteted szórd szét, szerte a határban,
szíved tiszta fénye, szálljon fűre, fára,
napfényre mosolygó, gyenge kis virágra.

Vizek csobogása vidámítsa lelked,
szeretet szikrája gyúljon lángra benned!
Szájad szélén mindig lágy mosoly ragyogjon,
szépségből a lelked, soha ki ne fogyjon!

És az emberekkel légy megértő, kérlek!
Mindegyik másképpen keresi a szépet.
Az sem tehet róla, aki még nem érti,
hogy a gondolata, a másikat sérti.

Mindig azt keresik, ami jónak látszik,
ám az élet néha “délibábot” játszik.
Engedd el, mi bántott, csituljon a lelked,
a nyugalom leljen otthonára benned!

Élvezd ki a világ millió csodáját,
és ne keresd többé a mások hibáját.
Legyél újra tiszta, könnyű lelkű gyermek,
akit az emberek, s angyalok szeretnek!”

“Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled – feltűnés és hiú szerep nélkül – segíteni az embereket. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, amikor mindenki kiabál: “Igen, Igen! Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag, hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene. A halálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha minden nap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. De te ne válogass. Ennyi az élet értéke.” Márai S.

“A szépség mindenütt ott van. Nem rajta múlik, hogy nem tudjuk meglátni.”

Gemma, a Te véleményed mindenképp érdekel és fontos nekem. Nagyon tetszenek a nemezmunkáid. Gratulálok, fantasztikus vagy! K.B.

“Vigyázz magadra, fiam! Tudd, hogy mindenki csak abból adhat, ami neki is van. Boldogságot boldog embertől kaphatsz, boldogtalantól soha. Segíteni az erős képes, a gyenge nem. Tudást az adhat át neked, aki maga is megtanulta és nem csupán hiszi, hogy tudja, hanem be is bizonyította. Célokról az beszélhet, akinek voltak és el is érte azokat, az oda vezető útról pedig az mesélhet neked, aki végig ment rajta. Sikerről ne fogadj el tanácsot attól, aki sikertelen, belsőről és tartalomról pedig nem hallgathatod olyan ember útmutatásait, akinek mindössze külsőségei vannak. Tartásra nem taníthat megalkuvó, becsületre pedig nem nevelhet tolvaj. Szorgalmat nem követelhet rajtad rest, helytállást tunya, bátorságot pedig gyáva.
Mert mindenki csak abból adhat, amije van. Te gazdag vagy. Annak születtél, annak neveltünk. Rád felelősséget róttak. De ne adj magadból túl sokat és vigyázz, kitől mit fogadsz el. Emlékezz a szavaimra: üres kútból nem lehet vizet húzni.”
Forrás: Náray Tamás-Narartere, Édesanyám levele születésnapomra

Nagyon jó volt a kiállítás megnyitója! Az meg még jobb, hogy így haladsz előre. Gratulálok még egyszer! S.M.

Szívből gratulálok,szép muka volt! Várom, hogy megnézhessem a filmet…Sok alázattal, szeretettel végzed ezt a munkát, örülök annak, hogy film is készült róla. Cs.M.

Na, én ezért szeretlek, mert te annyira más vagy, mint a többi… M.E.

Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja mások énekét és szépnek.” Babits

Kiállításod az elmúlt időszak összegzése, és előremutat a jövődbe. További lelkes éveket kívánok, hogy minél több tanítványod vihesse hírét: játszani jó, különösen ha saját készítéssel kezdődik. A természetes anyagokban, a gyapjúban benne rejlik a kincs, ki kell belőlük bontani tárgyainkat. Előtted az élet, tele lehetőségekkel! O.E.

A formavilág, a színvilág amit létrehozol, mese. Határtalan kreativitás, szeretet; döbbenet. Tátott szájjal távozom. Köszönöm! P.D.

Nagyon köszönjük a lehetőséget, gyönyörű munkákat láthattunk, kedves segítőkész művésszel ismerkedhettünk meg. A gyerekeknek élmény volt a hely varázsa és a tököcske, amit nemezeltek. Cs.A.

Jó, hogy vannak ilyen emberek, akiknek ilyen kézügyességük és tehetségük, na és türelmük van szép és kreatív munkákat csinálni. K.B.

Ismerős a téma! Nagyanyám kora! D.L.

Tisztelete a szépnek, gratulálok a készítőnek! Sz. K.

Köszönjük szépen a lehetőséget, hogy egy másik megvilágításban csodálhattuk meg a világot! B.O.

Gyönyörűek a munkáid! Jó látni, hogy a kezdeti lépések után milyen finom érzékkel jársz a kiválasztott utadon. V.Á.

“Nézz vissza megbocsátással, előre reménnyel, lefelé együttérzéssel és felfelé hálával”

Nagy élmény volt látni, hogy él tovább az ősi művészet. Jó, hogy mindez új ötletek ad a számomra is. F.K.

A fejlődésed, újításaid, különleges társításaid gyönyörködtetik nemcsak a szemet, hanem a lelket is. K.K.

Gemma, addig jó nekünk a világ, amíg ilyen emberek vannak velünk mint te is. Ú.L.

Követem munkásságod, bárhol is legyen :). Nagyon inspirálóak ezek a gyönyörű kendők. S.M.

Sok szeretettel gratulálok csodás álmaidhoz. Álmodj bátran, merészeket! G.Á.

“Elméletileg van lehetőségünk tökéletes boldogságra: hinnünk kell abban, hogy van bennünk valami elpusztíthatatlan, és törekednünk kell arra, hogy ezt elérjük.”

“Lelkierő gyere elő!” S.M.

“Szeretni és szeretve lenni: olyan, mintha kétfelől sütne rád a Nap!”

A te tanfolyamod módszeresen végigvezetett műveletleírás volt, nagyon jól tudom hasznosítani a gyakorlatban. És időn belül elkészültünk a tervezett tárggyal. H.Á.

“Amikor már pontosan tudod, hogy a kávét hogyan szereted, amikor már finomnak találod a Chanel parfümödet,
amikor már nem azt veszed fel, ami jól áll, hanem azt, amiben jól érzed magad, amikor nem bánod, hogy a homok a hajadba ragad, amikor nem a ráncaidat számolod, hanem az emlékeidet, amikor már nem akarod minden áron elmondani a véleményedet, amikor már nem ragaszkodsz az igazadhoz, de annál jobban a mai naphoz, amikor arcpír nélkül tudod azt mondani: tévedtem, amikor már ébresztőóra nélkül kelsz fel időben, amikor lelkifurdalás nélkül tudsz nemet mondani, amikor nem félsz néha kicsit elrontani, amikor már tudod, melyik a te frizurád, amikor már mered vörösre rúzsozni a szád,
amikor élvezni kezded a vörösbor zamatát, amikor a tükörképed visszakacsint rád, amikor nyugodtan kiállsz magadért, amikor jobban érdekel a meddig, mint a miért, amikor megcsináltatod az első hitelkártyádat, amikor már nem dühít, ha valaki megvárat,amikor készen állsz rá, hogy kutyád legyen, amikor nem a felt, hanem a fentet látod a hegyen, amikor el mered hagyni a reggeli ágyazást, amikor megpróbálod az otthoni gyantázást, amikor megérted a barátság lényegét, amikor nem vágyod már a megszokás kényelmét,
amikor azt tudod mondani, sajnálom, amikor nem számít, hány gyertya van a tortádon, amikor magad elé tudsz engedni másokat a sorban, amikor nem pánikolsz már, ha valami nem úgy van, amikor inkább utazol, mint cipőt veszel, amikor vackok helyett egészségeset eszel, amikor mersz és tudsz is lemondani, amikor higgadtan kezdesz mindent megoldani,
amikor már nem zavar, hogy hamisan énekelsz, amikor élvezed azt is, hogy bal lábbal kelsz, amikor túl vagy pár elrontott fogadáson, amikor már nem kattogsz szakításon,
amikor elengeded a ragaszkodást, amikor nem gond tervezni valami mást, amikor nem hajt már a forradalmár véred, amikor tudod, hogy csak akkor lesz, ha kéred, amikor Pilinszky verseit már máshogy olvasod, amikor kicsit azért zavar, hogy lepattant a lakkod, amikor nem félsz már a csoportos díjbeszedéstől, vagy az egyedül töltött estétől, amikor eltévedni többé nem fáj, amikor elvarázsol a véletlen táj, amikor majd’ negyvenévesen tanulsz meg kézen állni, amikor azt is elhiszed, hogy tudsz a vízen járni, amikor nem szégyellsz valamit nem tudni, amikor nem akarsz többé okoskodni, amikor mosolyogsz csak, ha valaki kinevet, amikor mindennél büszkébben mondod ki a neved, amikor felvállalod minden mániádat, amikor tudod már, hogy hogy mondd el az imádat, amikor lassan megérted az egész létezést, amikor már élével felfelé tárolod a kést,
amikor szelektíven gyűjtöd a szemetet, és nem rémiszt meg többé a szeretet, amikor látod meghalni az anyádat, amikor hátrahagyod a szülői házat, amikor tudod, hogy anyád már nem fog neked főzni, amikor tudod, hogy most bizony fel kell nőni,
amikor a gyerekkorod egy agyonnézett VHS-en hagyod, amikor időnként bekapja a magnó a szalagot, amikor már nem fáj, hogy mindenki elhagyott, amikor a húsodban élsz meg minden pillanatot, amikor többé nem sietsz már sehova, amikor megérzed, hogy lelassulni maga a csoda,
amikor felfogod, hogy többé nincs mitől félned,
akkor érted majd meg, hogy te magad vagy az élet.”
(Kőváry Anett)

Moretti Gemma: Másként

Sok mindent másként kellett volna.
Bárcsak az idő megfordulna
s kezdeni lehetne mindent, újra.

Élni tudni és élni merni,
néha járatlan úton menni,
nem csak rohanni, meg-megállni
azt, ami szép, körül csodálni.

Nem szégyellni a gyengeséget,
meghallani ha hívnak, kérnek,
jobban bízni, jobban szeretni,
szeretteink kedvét keresni.

Kérés nélkül adni mosolyt, jó szót, türelmet
rossz napjaiban is hinni a szerelmet
többet gondolni rá, mit érez a másik,
szeretet tüzével fűteni, ha fázik.

Élhettem volna így is én.
Újra kezdeni nincs remény,
de amennyi időm hátravan
ebben a felemás világban,
hadd élhessem meg tiszta szívvel,
csendes örömök árnyékában.

‘A lélek segíti a testet és bizonyos pillanatokban felemeli. Ez az egyetlen madár, amely fölemeli a maga kalitkáját.”  Victor Hugo

 

 

Nemezkészítés, növényi festés, selyemfestés