Ecoprint- és növényi festős történetem

Első ecoprintem a múltból

Igen, ez az első növényi lenyomatos, ecoprint kísérletem 2001 tavaszáról. Selyemre kinyert  tulipán-, árvácska- nefelejcs szirmainak nedve. Aztán sok-sok év eltelt….

Életembe betoppant a nemezkészítés, s mivel mindig is szerettem a természetes dolgokat, a növényi festés is párhuzamosan jött. Kemendi Ágnes mesterségbemutatója arra sarkallt, hogy kertem színt adó növényeit minél hamarabb próbáljam ki. Nemezeltem, növényi festettem, kísérleteztem. Aztán tanfolyamra mentem.  Utánaolvastam. Ahol tudtam, magamba szívtam a festős ismereteket (Kamocsay Judit, Kemendi Ágnes, Törcsvári Attila, Vidák István, Vetró Mihály, Mustafa Genc) .

Így számomra kézenfekvő volt, hogy a nemezkészítő szakmai vizsgadolgozatom témájául a növényi festést válasszam. Oktatói – Balla Gemma

A Véletlen össszehozott Terriea Kwong hongkongi ecoprintessel, aki az alapokat megmutatta.

Szerettem volna valami változtatást: így növényi festett kendőre nyomtattam. Körbenéztem a kertemben, s gondoltam megpróbálom az erdei pajzsikát, s jó döntés volt:

Ezek után a nemezkészítéssel összekapcsolva jött az ötlet: a megfestett selymet benemezeltem, s így lámpabúrát, terítőt készítettem.

Egy újabb próba: vékony nemezlapra ecoprintelni, mely ezt az eredményt hozta :

A Véletlen tovább vitt  Anna Wadström waldorf körökben oktató svájci hölgy selyem-növényi festős kurzusára, akinek nagyon sokat köszönhetek.

Indigóval, Festő buzérrel, Festő rezedával, Bíbortetűvel festettünk.  Ezután már önállóan is megtanultam az anyagok használatát, s a színkör színeit kendőkön megfestve játszószőnyeget, játékot  készítettem.

 

 

 

Az ismereteimet összevegyítve napjainkban újabb- és újabb selyemsálak kerülnek ki a kezeim alól, melynek minden mozzanatát élvezem.

 

2017 tavasza óta műhelyembe várom az érdeklődőket, akik a  növényi festős-ecoprint tudást szeretnék elsajátítani. Az aktuális tanfolyamokról itt olvashatsz.

 

Kert-kapcsolatom

Családi házban nőttem fel Zugló kertvárosában. Pici koromtól fogva szeretem a kertet. Nyaraimat zalai nagyszülőknél töltve erdőt-mezőt járva mindig színes bokrétákkal tértem haza.

 

 

 

 

 

 

Már tizenévesen ismertem sok vadvirágot, majd jött a gyógynövények ismerete, háziasszonyként pedig a fűszernövények is becsatlakoztak.  Sok évre rá festőnövények is helyet kaptak a kertben.

Családalapítás után Rákosszentmihályon gyerekbarát virágos-illatos, kényelmes kis biokertet alakítottunk ki párommal, mely évről évre átalakul, változik igényeinknek megfelelően.

2010-ben A XVI. kerületi önkormányzat Szép kertek felhívására pályázatot adtunk be, ahol vegyes kategóriában első helyezettek lettünk.  Boldog és büszke voltam, hogy amit teszek, az nemcsak az én szememben szép, hanem másoknak is. Nem tanultam e mesterséget, de belenevelődtem, hozzátanultam. S ez folyamatos.

A növények, virágok, melyeket behozunk az életünkbe – törődést igényelnek, s hatványozottam meghálálják.

2010-ben ragyogott a kert és én is. Majd jött egy nehéz időszak, átalakulások, tanulások, betegség.  Nem ment minden. Rossz volt látni, hogy a növények is megsínylik, de nem ment, mindig csak a legfontosabbakat tettem: életmentő locsolások, gyomlálások.

7 év telt el. Megújulás. Új erőre kaptam, sok teher lement rólam, s lett erőm újból a kertre.  Közben leánykám is nagyra cseperedett, 14 évével teljes segítőmmé lett. Mit annak idején tanultam a kertről, most szeretném átadni Neki, s vevő is rá. A fagyos januárban már azt terveztük, hogy tavasszal új rész kerítettünk le a kertből, s legyen újból veteményes.

 

 

 

 

 

 

Magokat ültettünk, s naponta kémleltük, hogy hogyan bújnak ki a kis magok. Már örvendtünk a melegnek, virágba borult a kert, veteményeztünk, palántáztunk szorgosan, s április közepén hó esett!  Sírtak a virágok (kivéve a hóvirág ot:), s féltünk, hogy mi vészeli át. A kiültetett kis paradicsompalántákra üveget húztunk, hogy védjük őket.

S lám meghálálva a gondoskodást június első napjaiban már borsót, retket,  újhagymát, karalábét, répát, salátát szedhettünk,  virágot hozott paradicsom s paprika…

        

 

Az odúba beszállt a cinke:

Termést hozott eper-málna. Lekvár készítésbe fogtam: epres-rebarbarás, majd a rengeteg rózsasziromból rózsalekvár (és gyapjúfesték), valamint rózsás-meggy dzsem készült.

 

 

 

 

 

 

Júliusra már az uborka, padlizsán (életem első padlizsánja, imádom 🙂

     

Duzzad cékla, érik a paprika, paradicsom:

 

     

:

 

 

 

 

 

 

 

 

Sorakoznak a zöldségek, hogy termésüket adják:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szárítom a kaprot, mentát, citromfüvet, tárkonyt, kakukkfüvet télire.

     

Gyermekemmel egyidős kajszibarack fa roskadozik a termés alatt (ennyi talán még sose volt), s én most gyűjtöm az erőt, hogy lekvárt készítsek belőle!

 

 

 

 

 

S igen, működik: MINDEN, amire odafigyelünk, időt, energiát szentelünk neki, törődünk vele, az kamatosan meghálálja.

Hálásan köszönöm a Természet bőkezűségét!

Gyapjúfestés

Gyapjúfestés

A nemezeléssel való ismerkedésem vegyi festésű gyapjakkal indult. Később összehozott a Sors Kemendi Ágival, aki festőlevet készített bársonyvirágból, diólevélből, s ezzel színezte gyapjúfonalait. Másnap beszereztem a festéshez valókat, s elkezdtem kipróbálni mindent, amit még az őszbe hajló kertemből össze tudtam gyűjteni. Amiket ekkor kipróbáltam: alkörmös, aranyvessző, bársonyvirág, bodza, borsmustár, cickafarkfű, csalán, dió, fagyal, fű, kurkuma, sáfrányos szeklice, sárgarépa, szalmagyopár, Othello. Igyekeztem szem előtt tartani azt az intelmet, hogy csak annyit gyűjtsünk, amire szükségünk van és amit még a természet szívesen ad: kell, hogy az utókor is ismerje mindezeket a természeti kincseket.

Egy gondolat motoszkált a fejemben: „addig, amíg nem te magad fested a gyapjaid, nem teljesen tiéd az alkotás. A színek alkotásában te magad is benne vagy.”

A régi, hagyományos növényi festésnél sárgát nyertek timsós rögzítéssel sok-sok körülöttünk lévő zöld növényből, ebből zöldet rézoxidos fixálással, s barnát, feketét vasoxid hozzáadásával. Magyarországon ismert vörös színt adó festőbuzér és az alkanna v. báránypirosító (utóbbi hazánkban védett növény). Honi növény a festő csülleng, melyből fermentálási eljárással kék színt nyertek elődeink. Napjaink szelíd eljárásaiban a timsó játszik szerepet, a napon érlelés (fermentálás), s az alacsony hőmérsékletű, hosszú idejű festések. Mára már elérhetőbb, külföldről beszerezhető a sötétvöröset, rózsaszínt adó bíbortetű, a tartós kék színt adó indigó, a lilát festő kékfa és a narancsot adó orleán. A stabil 3 alapszín festésével (piros, sárga, kék) már előttünk a lehetőség, hogy kevert színeket hozzunk létre a szivárvány színeiben.

Növényi festés selymen

Számomra fontos, hogy ne gyári festett anyagokkal dolgozzak. Izgalmat, érdekességet viszek azáltal a munkámba, hogy magam kísérletezem. Még akkor is, ha vegyi festéket használok, a kézzel festett gyapjúban mindig lesznek árnyalatnyi eltérések, amik életet visznek az elkészült tárgyba.

Gyapjúfestés vegyi festékkel

Többen kérdezték, hogyha natúr gyapjút vásárolnak, hogyan színezzék. Lehet növényivel és vegyi festékkel is. Mindkettőnél érvényes, hogy festés előtt fél órával a gyapjút áztassuk be langyos vízbe, hogy a gyapjúszálak fellazuljanak. Nagy festőedényre van szükségünk, amit a konyhai háztartási edényektől elkülönítve kezelünk, valamint az összes eszközt is külön erre a célra befogva  újból nem használhatók élelmiszerekhez. Fontos az edény nagysága is, hogy a festendő anyagot mindenhol kellően átjárja a festőlé.

Vegyi festésnél a gyapjúszálak festésére az anilin festék alkalmas. A festéket az előírásnak megfelelő adagban kevés forró vízzel és ecettel egy üvegben feloldjuk, majd úgy öntjük a festőedény langyos vizébe.  Ezután belehelyezzük a festendő gyapjat, s felmelegítjük 90°C-ra, majd kb. 1 óráig ezen a hőfokon tartjuk.  Ne mozgassuk nagyon a gyapjút a nemezelődés miatt, csak segítsük, hogy átjárja a festék minden részét.  A festési idő háromnegyedénél 2 dl ecettel fixáljuk festésünket.  A festés végére a festőlének víztisztává kell válnia, ameddigre a gyapjú felveszi a festékanyagot.  Vízben hagyjuk kihűlni, majd kiöblítjük, s szárítón hagyjuk lecsepegni.

 

 

 

 

 

Alkotás, fotózás, napsugarak…

Úgy adódott, hogy lebetegedtünk  – a lányom és én.
Több időt töltöttem édes semmittevéssel, s még jobban észrevettem a szépet –  hiszem, semmi nincs véletlen.
Ahogy kelt fel, majd ment le a téli nap, megvilágította környezetem kedvenc tárgyait. Megörökítettem. Így összességében látva jöttem rá, hogy kivétel nélkül mindegyikben van közös: saját alkotások. Tengerparti emlék, mikor Zakhyntoson kagylókat gyűjtögetve szívecskét formáztunk a homokba, majd a kavicson a dátum az akkor kikelt kisteknősök dátumát jelzi; közös agyagozás eredménye a madáretető, majd a fehéragyagból az angyal;  régi préselt levelek keretben kontúrozva;  üvegfesték az ablakon;  kedvenc cikász pálmám árnya kezem formálta kaspóban, s még a függöny is, mit én varrtam (már csak arra vár, hogy nemezeltre cseréljem 🙂

Ez mind az alkotás, a megörökítés és a felismerés öröme számomra.

 

 

Karácsony

A karácsony előtti  készülődés segít az ünnepi ráhangolódásra. Érdemes előtte alaposan végiggondolni, megtervezni tennivalóinkat. Az évek során lassacskán kialakult egy rendszer, mely segített nekünk minél meghittebben, békében, szeretetben eltölteni az ünnepeket. Ezt szeretném megosztani itt Veletek.

Novemberben elsőként az ablakok, függönyök rendbetételével kezdem, melyet egy alapos nagytakarítás követ. Ha ez megvan, akkor már nyugodt vagyok  🙂 Innen jöhet fokozatosan a díszítés, sütés-főzés.
Advent első vasárnapjára közösen készítjük lánykámmal az adventi koszorút. A koszorúalapra kertünkből gyűjtünk különféle örökzöldeket, melyeket dróttal erősítünk fel, majd a gyertyák felhelyezése után egy-két apróbb terméssel díszítünk.

Adventi vasárnap estéken a gyertyagyújtáskor mindig közösen eléneklünk egy-egy dalt.  A legutóbbi kedvencünk, hogy fokozatosan, egyre több versszakot éneklünk el az Adventi Hírnök c. dalból:

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog az első gyertyaláng!
Karácsonyt várva lázban a föld,
Isteni gyermeket köszönt.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már két kis gyertyaláng!
Ha zörget Jézus, jól figyelj ám,
Betér a szívünk ajtaján!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már három gyertyaláng!
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már négy kis gyertyaláng!
Azt mondta Jézus, visszajön még,
Újjá lesz akkor föld és ég!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

December első napjával kikerül az adventi kalendárium. Több éve készítettem, szekrényoldalnyi nagyságban,  gyapjúnemezeléssel, – mindegyik üreges, s így kisebb-nagyobb meglepetések rejthetők bele.

Szt. Miklós napján az ajtóra koszorú kerül, az ablakba kiscsizma, Mikulás.
A következő a mézeskalács sütése.  A recept, ami nekem bevált:
50 dkg búzaliszt
50 dkg rozsliszt
25 dkg porcukor
12 dkg vaj
35 dkg méz
4 tojás
1 tk szódabikarbóna
1-1 tk fahéj, szegfűszeg
Tetszés szerint kis szerecsendió, kardamom vagy gyömbér.
Egy éjszakára hűtőbe téve jól formázható anyagot kapunk, melyből díszeket, házikót is formázhatunk.

          

    

2015-ben a Mézeskalácsvárosban mézeskalács-házikónk mézeskalács változatával jelentünk meg, majd 2017-ben két pici házzal anya-lánya munkaként.

A  felépített várost is meglátogatjuk:


Luca napján lucabúzát vetünk, hogy jövőre is legyen jó termésünk, s ez is  a karácsonyi asztalt díszíti:

Betlehemet, karácsonyi díszeket készítünk. Első Betlehemünket 7 évesen lánykám készítette a Grafirka iskolában, s azóta is mindig kihelyezzük:

Készítettem csuhéból, majd nemezeltem is.

Sétálunk a helyi kézműves vásárba:

    

December 20-a környékére már letudjuk az alapvető előkészület, s így nyugodtan elvonulhatunk pár napra egy vidéki kis városba, hogy pihenten várjuk az Karácsony eljövetelét.

 

Az ünnep süteményét, a beiglit egy nappal Szenteste előtt készítem,  diós, mákos és gesztenyés töltelékkel. Régi recept alapján készül, gyors és egyszerű.  A receptje:
1 kg finomliszt
50 dkg vaj
2 dl tejfölben felfuttatott élesztő
5 dkg porcukor
5 tojás sárgája.
10 egyenlő részre osztva annyit pihen, míg a töltelékeket elkészítem. A dió töltelékbe fahéjat és mazsolát, a mákba vaníliát, a gesztenyébe finomra őrölt, pörkölt mogyorót teszek.
A tésztát kinyújtva megtöltöm, tojássárgával megkenem, s fél órát pihentetem.  Előmelegített sütőben közepes hőmérsékleten aranybarnára sütöm.
Másnap délelőtt az esti menü előkészítése után jöhet a lakás és a karácsonyfa díszítése.  A fára vegyesen kerülnek hosszú évek alatt gyűjtögetett, illetve magunk által készített díszek.  Sokszor megállunk nosztalgiázni egy-egy darabnál. Kerül a fára agyagból, szalmából, gyékényből, dióból készült dísz, üvegdíszek, s mézeskalács, habkarika és pattogatott kukorica.

        

       

      

Idén a ház ablakaira is kerültek üveggyöngyök, angyalok- és tollak borostyánágakra rögzítve.

   

Szeretnél ilyen angyalkákat nemezelni? Itt megtanulhatod.

Ahogy jő  az esti sötétedés, úgy kap karácsonyi hangulatot a lakás, s apró mécsesek pislákolnak.

     

Áldott, békés, szeretetteli Karácsonyt kívánok mindenkinek!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Angyalok

Az Angyalok léteznek! Amilyen anyag került a kezembe, olyan formában jelenítettem meg Őket.  Szeretném ezt most megosztani Veletek.

Sok-sok évvel ezelőtt tán elsőkként a textilből készült rizsbabákkal kezdtem:

Ezt követték a különféle termésekből készültek:

   

majd a kedvenc mézeskalács:

Belekóstoltam a decoupage technikába, majd az üvegfestés következett:

Gyékényangyal készítését sajátítottam el egy erdélyi nénitől:

S lám, agyag került a kezembe, melyet nagyon élveztem

Szétrebbent angyalkák szép emlékként kedves Emberekhez

Népi játszóházvezetői képzésen jött  a  szalma, csuhé, mellyel egyszerű dolgozni:

     

Gyapjú került kezembe, s évről-évre alakul a kezeim közt, újabb angyalkákat formázva:

Színeshajú, pajkoskák:

Pihe-puha, kecses gyapjasok:

Fodrosak selyemmel, organzával – fehéren és zölden:

        

S végül áhítattal átitatva:

Sok év elteltével angyal-gyűjteményem száma folyamatosan bővül. Van, ami fémből, fából, üvegből, porcelánból, vesszőből, sőt még szaruból készült is található benne. Tudod, amiben hiszel, az létezik is 😉

angyalok

 

“Adventi hírnök,  friss fenyőág
Lobog már négy kis gyertyaláng!
Azt mondta Jézus, visszajön még,
Újjá lesz akkor föld és ég!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Mesenemez c. kiállítás 2016. november 30.

Pár évvel ezelőtt önálló kiállítási lehetőséget kaptam Hatvanban a Varázskapu művészeti óvodában.  Az akkori gyermekek már kirepültem, s most újból hívtak, hogy az új gyerekek is közelebb kerüljenek a gyapjú világához, ismerjék meg, tapintsák a  nemeztárgyakat.

dsc_0979

dsc_0981        dsc_0969

Az óvónők egy mesét adtak elő a gyerekeknek, melyben a mézédes sütőtököt népszerűsítették a gyermekek körében. Vidám, élvezetes kis darab volt, minek végén már alig várták a gyerekek, hogy megkóstolhassák a frissen sült tököt.

dsc_0037

dsc_0043

 

 

 

 

 

Egy délceg fiatalembertől még egy szál rózsát is kaptam 🙂

dsc_0046

Képek a megnyitóról:

dsc_0052

A kiállításon is találkozhattak a gyerekek tökkel:

dsc_0986

Végül a  nagycsoportos gyerekekkel még labdát is nemezeltünk.

dsc_0073        dsc_0074

Tartalmas, szép napot töltöttünk együtt, köszönet érte!

Nemez játék, népi játék kiállítás

mA Kiss Áron Magyar Játék Társaság tisztelettel meghívja
Balla Gemma nemezkészítő, népi kismesterségek oktatója
Nemez játék, népi játék című kiállításának megnyitójára
szeptember 30-án, pénteken 17,00 órára a Társaság kiállító termébe: 1114 Budapest, Orlay u. 2/b.
A megjelenteket üdvözli Dr. Györgyi Erzsébet társasági elnök
A kiállítást megnyitja: Vidák István akadémikus nemezművész, a Népművészet Mestere, az MMA rendes tagja
A megnyitón közös népdal éneklés
Bükkfalvyné Kocsis Beáta énektanár vezetésével
A kiállítás megtekinthető: szeptember 30-tól október 28-ig kedd, csütörtök, szombat 11-17 óráig, ettől eltérő időpont egyeztethető a 06(30)658-8886 számon.

Fotóalbum: https://www.flickr.com/photos/133635364@N03/30557894621/in/dateposted-public/

img_1551

Fotó: Barta Barbara

A kiállítás létrehozásával célom az volt, hogy a gyermekek ismerjék meg és ismerjék fel a különböző természetes anyagokból (nád, csuhé, agyag, gyapjú stb) készült tárgyakat, játékokat, tapasztalják meg az érintését, a velük való játékot, munkálkodást, az alkotás örömét. A kiállítás részét képezi egy-egy figura, báb, nemez játszószőnyeg, társasjáték, amit használhatnak a gyerekek ottlétükkor, valamint létrehoztam egy  interaktív “tapogató asztalt”. A kiállítás első részét ezek az anyagok képezik.

dsc_0281 dsc_0284dsc_0282       dsc_0287dsc_0285dsc_0288  A következő részben nemezjátékaimat mutatom be. A játékkészítés egy szelete a nemezelő tevékenységemnek, de szívemhez közel álló, kedves. A pihe-puha gyapjúból a kezeim közt keltem életre az állatkákat, s ahogy egyre jobban alakot ölt, úgy telik meg a reá jellemző érzéssel, s innentől már nem nemeztárgyakról beszélünk, annál sokkal többek Ők.

dsc_0297Waldorf játszószőnyeg selyemkendőkkel – növények erejével festve

A kiállítás harmadik részében “felnőtt” selyem- és nemeztárgyaimat, növényi festett, valamint eco-print munkáimat mutatom be.

img_1531

Fotó: Barta Barbara

A kiállítás zárójaként október 28-án 14,00-18,00 ingyenes gyerek kézműves foglalkozást tartok.
A kiállítás megtekintése ingyenes.
A kiállítást támogatja a Magyar Művészeti Akadémia és Újbuda Önkormányzata.

 

Foglalkozások a HH Nyitott műhely táborában

Egy nap a Hagyományok Háza Nyitott műhely gyerektáborában : Gyógy- és fűszernövény-ismeret

Kora reggel a kertemet végigjárva összegyűjtöttem olyan  fűszer- és gyógynövényeket, amelyekkel szerettem volna megismertetni a gyerekeket.

DSC_0902

Kosaramba került a körömvirág, menta, cickafarkfű, zsálya, kakukkfű, csombor, borsmustár. Útközben még gyűjtöttem pitypang virágot, papsajt mályvát. Megérkezve a terembe kis idő után aromás illat terjengett. A foglalkozás elején meséltem a gyógynövények szerepéről mindennapi életünkben, majd egy-két növényt füzetkéjükbe ragasztottak a gyerekek.

DSC_0946

Ezután útnak indultunk, hogy felfedezzük, hogy jártunkban-keltünkben milyen gyógynövényekbe botlunk bele, ahol egy kis zöld területet találunk – akár a város közepén is. Első érdekességünk volt, hogy egy tölgyfa alatt elsétálva makk-kupakokat találtunk, s megtanítottam őket a kupak segítségével fütyülni. Sokáig próbálgatták, s nem maradt el a siker.

DSC_0903

Utunk során találtunk lándzsás útifüvet, csalánt, vérehulló fecskefüvet, tyúkhúrt, pitypangot, cickafark füvet, széleslevelű útifüvet, százszorszépet, szappanvirágot, katángkórót, sőt még a járdából kinőve borsmustárt is!

DSC_0914     DSC_0921

DSC_0926        DSC_0927

Egy fa tövében megpihentünk, majd visszafelé vettünk az irányt.

DSC_0915

A műhelyben beragasztották a gyerekek a növénykéket, majd az általam gyűjtött fűszernövények is bekerültek a gyűjteményükbe.

DSC_0972

DSC_0951

Sok érdekes és értékes információval gazdagodtak táborozóink a nap végére.

2. nap Nemezelés

Az alapvető gyapjú- és nemezelési ismeretek meghallgatása után nekiálltunk a nemez titoktartó készítésének. Körsablonra 2-2 réteg szalaggyapjú került kívül-belül más színben.  Ezután következett a gyapjú szorgos kezek általi szappanos-vizes simogatása.

DSC_1112

DSC_1098

belefért a buborék-kísérlet is a munkába 🙂

DSC_1118

A sok simogatást gyúrás követte, majd felvághattuk a tárgyakat. Kíváncsi tekintetek várták, milyen lesz a belseje…

DSC_1133

DSC_1128

Itt a titoktartó almát rejt egy varázslatos ládika tetején.

DSC_1144

Végül formára igazítva száradtak a kész tárgyak, hogy kisgazdáig hazavihessék, s elrejthessék benne titkos kis dolgaikat.

 

 

Szatmárnémeti élmények

A tábori beszámoló után gondolkodtam, mit is írhatnék, de aztán inkább sorakozzanak itt fotók, hogy milyen élményekkel gazdagodtam én:

DSC_0825

  • bőrfestő mester festékével, útmutatójával

DSC_0828

  • kemencében sült friss kenyér ízével, illatával

DSC_0836

  • nászoló lepkékkel

DSC_0842

  • hűséges ebbel

DSC_0846

  • erejüket próbáló fiatalemberekkel

DSC_0847

  • egymást segítő, összefogó emberekkel

DSC_0848 DSC_0849

  • természetet tisztelő építményekkel

DSC_0904 DSC_0907  DSC_0916

  • 80 éves kalaposmesterrel

DSC_0925

  • Édesapám mesterségét űző cipészmesterrel

DSC_0949

  • pajkos, természetadta árnyakkal

DSC_0952  DSC_0986

  • lemenő Nappal, felkelő Holddal

DSC_0992

  • sok-sok élménnyel, emlékkel és egy nemezkalappal….. Köszönöm 🙂

Nemezkészítés, növényi festés, selyemfestés