Szeretem a kihívásokat. Ezek visznek előre újabb kísérletek felé. A kis fekete is egy kihívás volt számomra, számunkra. Ennek történetét osztom meg most Veletek. Meríts belőle ötleteteket, vágj bele saját kísérletedbe, tapasztald meg az alkotás örömét, sikerét!

Pár évvel ezelőtt kezdődött… Tán először az Igéző ruháit láttam meg, majd Meyke-tervezte barkó ruhákat. Tetszett, ahogy az ősi mintákat finom, elegáns módon jelenítik meg napjaink divatos ruhadarabjain. A mintáknak jelentésük van, üzenetet hordoznak,  hidat vernek a múlt és a jelen közé.

Nemezelek. Sok a mintázási lehetőségem, bizonyos korlátok között…

S jött a fehérvári egyesületemben egy kezdeményezés: nézzük, hogy a barkók milyen módon dolgozták fel a helyi mintakincset, s vajon mi mit tudunk kihozni? Bátortalanul előhúztam a magammal vitt munkáimat: házoromzat minta kerek nemezen, egy fehér selyemstóla komádi fehérhímzés mintával, majd egy Fejér megyei hímzésminta terítőn.

Igen, már akkor a fehér-szürke felé járt a képzelőerőm 🙂

Végül tavaly januárban a HH Nyitott műhelyében, Farkas Réka vezetésével indult meg számomra, számunkra a fő irányvonal: nézzük, hogy a műhelyben alkotók hogy tudnak összedolgozni, mit tudnak közösen alkotni. Ezután jött az ötletelések sorozata: ki mit szeretne, milyen fazon, milyen szín? – hónapok teltek így. Burda újságok, szabásminták, népi ruhák, öltözetek, hímzések, anyagok, anyagminták, rajzolás, színezés, ötletelés, játszás 🙂 Kisebb csoportok alakultak ki, kik összedolgoztak.

Szövők, hímzők, gyöngyösök, szűrrátétes. Tán még a szűrrátét helyzete rokon a nemezzel, hisz gyapjúfilcből készít ruhakiegészítőket. De hogy jövök én a képbe, mit is tudnék készíteni? Jó, igen: stólát, kendőt, kistáskát, kalapot, mellényt, de hogy kapcsolódhatnék a ruhához?

Legyen gyapjúszövés, s az visszaköszön a táska anyagában? Még az elmúlt nyáron táborban szőttem egy darabot, nosza, próbáljuk ki, kísérletezzünk, így született az első darabom:

Szabtam, varrtam, majd jött a nemezelés, gyúrás. A táska előlapja megkapta a szövött darabot betétnek, majd a hátoldalába visszaköszönnek a leeső fonaldarabok – benemezelve. Az ötlet jónak tűnt, de nem készült végül gyapjúszövés.

Továbblépve az motoszkált a fejemben, hogy valami betétet kellene készíteni, amit a ruha tisztításánál le lehet csatolni…

Milyen szín? Legyen-e mintázata, vagy már a nemez is önmagában nagyon érdekes felület- és színhatást eredményez?

Újból előkaptam a gyapjaimat, s készítettem egy meleg árnyalatú, s egy hideg árnyalatú nemezdarabot:

Vittem a megbeszélésre, s variáltunk, hogy mit hogy lehetne. Legyen fekete a ruha, legyen valami elegáns?

Legyen valami borítékos megoldás, ölelje körbe az anyag? Gyöngyivel próbálgattuk.

    

Nem, nem kevés így a nemezbetét, próbálkozzam mintát varázsolni a nemezre. Kísérletként színátmenetes, selyemszálakkal kirakott minta volt az első darabom:

  

Gyorsan összedobtam két próbadarabot: egy kalapot, melyet kedvünk szabhatunk, igazíthatunk és egy kistáskát.

Újabb nagycsoportos összejövetelen már Beszprémy Kata is végignézte az ötleteléseinket. Ekkora már kialakult, hogy a kisfeketében és kiegészítőiben gondolkodunk. Gyöngyi rajzolt pár tervet, s ebből lett kiválasztva 4 alapruha, s azt variáljunk kedvünk szerint. Csatlakozott Rangáné Margó varrónőként a csapathoz, aki ezután mindent elkészített, amit csak kértünk.

Én a kiegészítőket is fehérben-szürkében-feketében terveztem:

Na, most már alakul az irányvonal!

Keressünk mintát! Milyen mintát? Nyúljak csak vissza saját gyökereimhez: Édesanyám Fejér megyei, én a megyei egyesületben vagyok, nézzünk ottani mintákat. Kaptam is egy hímzésminta könyvet, melyből kigyűjtöttem jó néhány mintát, s most már célzottan nyúltam az anyaghoz.

… s ím megszületett az első ruhadarabom: egy színátmenetes mellény. Örültem, sikerélmény volt! Vele párhuzamosan készítettem egy mintázott nemezdarabot, melyből legyen lecsatolható betét a ruha aljára, ujjára . Margó ügyesen megoldotta a feladatot.

S itt a mellény, a lecsatolható ruhakiegészítők, de készítettem borítéktáskát és egy fehér selyem-nemez sálat is.

S ím, mikor már összeállt a ruha:

Szeptemberben lehetőséget kaptunk hogy Kefete-fekete divatprojekt néven a Magyar Népdal Napján bemutassák munkáinkat. Köszönjük a lehetőséget!

Októberben a Fő utcában, a  HH Nyitott műhelyében kaptunk lehetőség.

Erre az alkalomra elkészítettem egy másik ruhára a minta inverzét is:

   

saját részre pedig egy újabb mintát dolgoztam fel:

S aki ismer: imádom a táskákat, így nem hagyhattam ki, hogy ne készítsek egy táskát, illetve kettőt, mert az egyik ismerősömnek megtetszett 🙂

Az év vége felé közeledve még a Klebersberg kúriában mutathattuk be munkáinkat.

Végül a Fejér megyei hímzésmintás munkáimat a Népi Iparművészeti Osztály zsűriszámmal értékelte, s elismerés számomra, hogy elindultam egy irányba, s ez az irány jónak bizonyul. Köszönet érte minden közreműködőnek!

ui. 2019. év decemberében a Magyar Kézművességért Alapítvány (AMKA) díjazásában részesült a kis fekete – ékszerrel kiegészítve.

 

Életre kelt nemezek – Nemezkiállítás

Minap egy ismerősömmel beszélgettem, s szóba került a nemez kiállítás rendezése. Meséltem neki az elő- és utómunkálatokról, s ő rácsodálkozott, hisz egy kívülálló magát a kiállítást látja, s nem látja a mögöttes munkát. Így gondoltam most megosztom Veletek:

A  Corvin Művészklub tagjaként felkérést kaptam egy önálló kiállítás megrendezésére. Nagyon örültem neki, hisz ez az első kiállításom a lakhelyemen. Már jártam Hatvanban, kétszer is, Budán, Törökszentmiklóson. Mondhatom, hogy bejártam Tolnát-Baranyát, s most végre itt 🙂

Polgármesterünk kabinetirodája mellett, a Kovács Attila Galériában, egy nagyon impozáns, óriás üvegvitrinbe helyezhettem el munkáimat, ahogy én szeretném. Első feladat: mi legyen a címe? Családommal ötleteltünk, papírfecnikre írogattunk, s másnapra megszületett: Életre kelt nemezek. Újabb segítőkre volt még szükség: ki nyissa meg és ki adjon műsort? S megjött a válasz, két jólelkű, szakmájukat magasfokon művelők Ők. Vállalták a felkérést, ezúton is köszönöm nekik.

Ó, igen, a meghívók, plakát! – hivatalból elkészült, s meghívhattam az ismerőseimet, kikkel szerettem volna megosztani az élményt. Ím:

A berendezésnél két nagyszerű segítőm is akad, egyik a párom, ki mindig ott van a háttérben, és segít, ahol tud és még egy igazi segítő 🙂 Felkerültek a munkáim, jóleső érzés volt látni így egyben.  A kevesebb néha több elvét követve rendeztem be, viszont minden darabja zsűrizett termék.

2018. január 22-én 18 órakor Koltayné Zolder Klára köszöntötte a megjelenteket, majd a Magyar Kultúra Napja, a Himnusz születése évfordulóján közösen elénekeltük a Himnuszt. Orient Enikő textilművész nyitotta meg a kiállítást (betegsége miatt besegített a felolvasásba Tánczos Erzsi):

Szeretettel köszöntöm én is kedves mindnyájukat! Ezen a tárlaton az élet megnyilatkozását láthatjuk. A címe is erre utal.  Életre kel a nemez: ezek az élő bárány bundájából készült alkotások. A nemezelés egy ősi, hagyományos technika, aminek továbbvitelével napjaink gondolatainak hordozó anyagára lelt. Mindig csak a jól megalapozott ház lesz stabil és biztonságos. Az ép gyökerek biztosítják az életképes, egészségesen fejlődő növényt, fát, ami gyümölcsöt hoz, termése pedig élteti az embert.

Gemma számára a kert is alkotás, saját kertje inspirálta a fűszerek, a gyógynövények és festőnövények megismerésére és termesztésére. És mindezek a családi tűzhely ápolásában napi figyelme központjába kerültek. A teremtett világnak kincseiből nem csupán a növények felé fordult kereső figyelme, hanem az ásványi és állati eredetű alapanyagokkal is egyre közelebb került. Az agyag megismerése a fazekasság felé vezette, és évekig az határozta meg tevékenységét. Majd az élő bárány gyapja varázsolta el. Bejött az életébe a nemezelés, a hagyományos technika továbbéltetése, és ebből teljes elkötelezettség lett. Családanyaként lányával kézműves foglalkozásokra járt, majd szülőként más gyerekeknek is szívesen megmutatta, miből mit is lehet saját kezűleg létrehozni. Ez vezette őt a még mélyebb tudás megszerzéséhez, hogy hiteles mesterektől tanulhasson.

 A Kresz Mária Alapítvány népi játszóház vezetői képzésén sokféle természetes anyagból készíthető tárgyat, főleg játékok készítését ismert meg.. A Hagyományok Házának OKJ képzésén szakosodott a nemezelésre és nemezkészítői szakoktató képesítést szerzett. A natúr gyapjú növényi festésének folytatásaként  a másik állati eredetű anyagot, a selymet is növényekkel festi. A növény is, a gyapjú is él, találkozásukból mindig csoda születik. A festőnövényeket ismeri, melyik milyen színre fest. Itt láthatók az ecoprint selyemstólák, amelyekre a növények nemcsak a színüket, hanem a lenyomatukat is átadták. Ezek rajzolatukban is a teremtett világ csodáira hívják fel a figyelmünket. Nekem is emlékezetes egy ecoprint festéssel töltött közös napunk.

   A tanulás-kisérletezés-alkotás-továbbadás  körforgást jelent, együtt teljes  az élet. Egyre mélyebben megismeri, műveli és továbbadja, hogy saját és tanítványai keze nyomán is születhessenek csodás nemeztárgyak. Gyerekeknek, felnőtteknek tart nemezkészítő foglalkozást.  Így mesél róla: „Kis kezek cirógatják, gyúrják a gyapjút.”

A gyermek korban szerzett élmények hosszú távra bele vésődnek az emlékezetbe. A körülötte élő  felnőttek, elsősorban a szülők két keze között létrejövő új csodavilág megfigyelése lenyűgözi, megrögzül benne. Gemma saját élete is ezen az úton indult, most már ő adja tovább érdeklődő kicsiknek és nagyoknak.

   Kiállításokon mutatja be keze munkájának eddigi eredményeit. Szakmai elismerések bizonyítják a minősítését, az itt láthatók is mind népi iparművészeti zsűriszámos, Páva védjegyes munkák, az ecoprinteket az Iparművészeti Lektorátus zsűrizte.

 Használati tárgyakat, lakás- és öltözék kiegészítőket készít, és szeretetre méltó játékok születnek kezei között. Kiemelném a Kézművesség a játékvilágban című pályázatot 2015-ben, ott a Fővárosi Önkormányzat alkotói díját kapta.

A virtuális világban is jelen van, honlapját naprakészen tartja, tudósít az eseményeiről úgy az alkotásaival kapcsolatosan, mind az oktatásairól.

Kedves megjelentek, főleg a helybélieknek szólok, örüljetek, hogy ilyen kincset érő alkotó lakik a kerületben, aki az élő hagyomány megtestesítője. Személye is bizonyíték, hogy valós az „ OLLÓ JELENSÉG”, ami arra utal, hogy amennyire nyílik az olló egyik szára, olyannyira nyílik a másik is. Vagyis a technikai fejlődéssel, az informatika elterjedésének virtuális világával együtt jelenik meg a személyes emberi, a saját kezünk által létrehozható alkotás igénye.

A kézművesség azokat a tárgyakat és folyamatokat jelenti, melyek elgondolásukban, alapanyagukban, készítésükben és eredményükben együtt jelentenek használati és művészi értéket.

A médiavilág pillanatnyi helyzetekről, a három napig fontos hírekről, szenzációkról szól.

De az élet folytonossága a tapasztalatok nemzedékről-nemzedékre átadásán alapszik, ha teszünk érte, hogy öröklődjenek a hagyományok. A tapasztalatok átadása, a velük együtt élés visz előbbre, azokra építés nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is.

A múlt-jelen-jövő összekapcsolódását, időutazást látunk ezen a tárlaton Balla Gemma alkotásaiban. A nemezelés ősi technikájába, a vízzel és gyúrással összedolgozódó gyapjúszálak tömör anyagába rejti alkotói gondolatait.Alapanyagának megszerzése, a birkanyírás az állatnak is jó, hiszen létfeltétele, mivel az élő bárány gyapja, ami folyamatosan nő, rendszeresen vágni kell. A technikát, az anyagképzést tartalommal megtöltve tárja elénk. Megteremti a tartalom-forma egységét. Az alkotások motívumvilága a népművészet formakincse, az emberi létezésnek üzenete a jelrendszerek közvetítésével.

Kívánom, hogy olvassák le az itt megjelenített képi nyelvet napjaink tárgyairól.

Gemma ezeken az alkotásain a szülői ház, a tájegység motívumait jeleníti meg. A kisfekete ruhán különféle cserélhető nemezbetétekkel, mellénnyel, táskával – a fejér megyei hímzésminta rajzolata jelenik meg.

A fehér selyem-nemez stóla a komádi fehérhímzés mintája új anyagtársítással.

A nagy kerek takarók pedig kitekintések térben és időben távolra. A kazak   motívumok a kerek világot hozzák ide nekünk a pozitív-negatív egységeként. Ezt az együttest Kézműves Remek díjas elismerésben részesítették.

A 2 kicsi kerek nemezen házoromzat minta jelenik meg szintén pozitív-negatív, sötét-világos  folt rajzolatában, ami itt is az egyensúly megtalálása, megteremtése. A körkompozícióba rejtés a teljesség, a tökéletesség, a körforgás, ami egész életére is jellemző.

A motívumok is, a kompozíciók is ívesek, láthatóan a kerek forma közel áll hozzá. Ezennel megnyitom a kiállítást, folytatódjon szemlélődéssel az ünnepség. Gratulálok Gemmának, és további gazdag alkotó utat kívánok. Részletes adatok a vitrin tablóján olvashatók. Köszönetemet fejezem ki a bemutatkozási lehetőség megálmodójának, megszervezőjének.

 

Bükkfalvyné Kocsis Beáta gyönyörű énekhangja töltötte be a teret, majd záróként egy közös éneklésre is sor került. (Köszönöm a gyönyörű csokrot, Beácska!)

Ezután egy kis pogácsás-koccintós ismerkedős-beszélgetős félórát töltöttünk együtt.

Pár nap múlva hírértékként a Netfolk, népművészeten jelent meg egy beszámoló az eseményről. Köszönöm szépen!

Téli, influenzás időszak lévén többen sajnálatukat fejezték ki, hogy nem tudtak megjelenni, ezért még meghirdettem február 5. 16,30-ra egy kiállítás-finisszázst, hogy legyen még egy lehetőség közös tárlatvezetésre, találkozásra.

Köszönöm a felkérést, a lehetőséget a Szervezőknek!

 

 

 

Úgy adódott, hogy lebetegedtünk  – a lányom és én.
Több időt töltöttem édes semmittevéssel, s még jobban észrevettem a szépet –  hiszem, semmi nincs véletlen.
Ahogy kelt fel, majd ment le a téli nap, megvilágította környezetem kedvenc tárgyait. Megörökítettem. Így összességében látva jöttem rá, hogy kivétel nélkül mindegyikben van közös: saját alkotások. Tengerparti emlék, mikor Zakhyntoson kagylókat gyűjtögetve szívecskét formáztunk a homokba, majd a kavicson a dátum az akkor kikelt kisteknősök dátumát jelzi; közös agyagozás eredménye a madáretető, majd a fehéragyagból az angyal;  régi préselt levelek keretben kontúrozva;  üvegfesték az ablakon;  kedvenc cikász pálmám árnya kezem formálta kaspóban, s még a függöny is, mit én varrtam (már csak arra vár, hogy nemezeltre cseréljem 🙂

Ez mind az alkotás, a megörökítés és a felismerés öröme számomra.