A Borókagyökér Egyesület szervezésében Szatmárnémetibe hívtak a Szejke tanyára, hogy tanítsam az érdeklődőket a nemezelés alapjaira.

Lépésházuk oldalában kapott helyet egy nemezelő asztal, melynél 6 fő készíthette el egyszerre ülőlapját.  Az alapvető elméleti alapok ismertetése után a nemezelőasztalnál folytatták a munkát. Meghatározott színű  gyapjúkból előnemez készült.

Szorgos kezek tépték a gyapjat, locsolták, majd hengergették…

… ezután kezdődött a  minták tervezése.  Előkerült a papír, színes ceruza, majd az olló, a színes előnemezek és a  mérethelyes fólia.  Az előnemezek kivágása után már mindenki az adott mintájával jött a gyúróasztalhoz, s így gördülékenyen folytathattuk a munkát. A minták kirakása után natúr gyapjúval töltötték ki a közöket, majd azt követte a megfelelő vastagságú rétegek egymásra helyezése.

Belocsolás, közös feltekerés következett, majd hengergetés.

Örömteli pillanat, mikor a készítő megfordíthatja munkáját, hogy lássa, milyen lett minta:

Sok-sok szappanos-vizes simogatás és feltekerés után következett a körbevágás, majd a vágási élek eldolgozása.

Itt a tervet igazítani kellett a méretbeli korlátok miatt (azért mindegyik munkát párosítani tudtuk az eredeti rajzhoz):

A hetünk második felében, miután már az ifjúság tagjai elkészültek ülőlapjaikkal, a felnőtt korosztály is segítséget kapott egy-egy vágyott tárgy elkészítéséhez.

Ki kalapot, ki táskát, tolltartót vagy kis bugyrot, ki papucsot készített.

Köszönöm a lehetőséget, hogy megismerkedhettem a csapattal, s együtt dolgozhattunk egy héten át.  Kívánom, hogy amint a gyapjú szálai kapcsolódnak, majd a sok gyúrás következtében egy szétszakíthatatlan egységként nemezzé állnak, így kapcsolódjanak egybe a Borókások is!